Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Teológusok a 20. században - Veöreös Imre: Találkozások a Szentírással Sulyok Elemér könyvéről

János evangéliumában többször találkozunk a „szeretett tanítvány" titokzatos alakjával. Sulyok Elemér a mindmáig vitatott személyt hipotetikusan leegyszerűsíti János tanítványra, aki egy újabb feltevés szerint - ez már újság a könyv teológus olvasója számára is: a „szeretett tanítvány" Jézus rokona, s innen adódnék, hogy Jézus jobban szereti Jánost a többi tanítványnál. A biblikus szerző' azután jellemzi a tanítványokat vérmérsékletük és messiási várakozásuk szerint az evangéliumok elbeszélései alapján. Majd Bonhoeffer szavai alapján a barátság „titkára" világít rá: „Ha megkérdezik tőlem, miért szerettem, semmit sem tudnék válaszolni, hacsak nem azt: mivel őővolt és én én voltam." Ebből a paradox felismerésből fakad az embernek az a kettőssége is, hogy egyszerre magányos és közösségi lény - folytatja a szerző. Majd: „a barátság különbözik a férfi és a nő szerelmétől, mivel nem kívánja a közelség szexuális megtapasztalását". S nem törekszik egy harmadik fél kizárására. A következő teológiai esszé az eucharisztiáról, az úrvacsoráról szól. Illyés Gyula hasonlatát idézi: „Az én gyermekkezemben is volt olyan nagyítóüveg, amellyel egy tenyérre eső napsugár melegét egy gombostűfejnyire lehetett összesűríteni, s azzal papírt gyújtani." Az eucharisztia Jézus Krisztus harmincvalahány évének melegét sűríti egy órába. Az utolsó vacsora órája: gyűjtőlencse. Visszatekintve összegyűjti mindazt, amit Jézus tett: küldetését, szolgálatát; és előrevételezve összegyűjti mindazt, amit ezután tesz: szenvedését, halálát és fóltámadását. A szerző ezzel világítja meg az utolsó vacsora értelmét. Az úrvacsora azonban ennél is több. „Az eucharisztiában Jézus önmagával egyesít..., (és) embertársainkkal is egyesít." Azután rámutat, hogy az úrvacsorai istentiszteleten a figyelem „nemcsak a már elérkezett Urat idézi, hanem várja a még elérkezőt is". A szerző felhívja a figyelmet az eucharisztia és a csak János evangéliumában megőrzött lábmosási jelenet kapcsolatára. Krisztus testének és vérének vételében diakónussá kell válnunk. Egy érdekes szófejtő magyarázattal hozza közelebb a diakonos görög szót. A dia annyi, mint: át, keresztül. A konia pedig a homokra, a sivatagra utal. Tehát a dia és a konia együtt: át a homoksivatagon. S idéz egy hazai katolikus írásmagyarázót: „Diakonos az a szolga, aki a homoksivatagot taposva fogja fékét a tevének vagy szamárnak, miközben ura fent ül a nyeregben". Szemléletes kép az úrvacsora folytatására a keresztény szolgálatban. Harmadiknak az emmausi tanítványok történetének feldolgozását emelem ki. A húsvéti jelektől a húsvéti hitig tartó útnak három szakaszát követhetjük nyomon az Emmausba menő tanítványok és „az általuk tipizált keresztények esetében". A szerző rámutat, hogy a feltámadt Úr felismerése nem csupán Jézus szavaival, igéjével áll kapcsolatban, hanem az úrvacsorával is, hiszen a kenyér megáldása, megtörése és kiosztása nyitja meg a „gátoltatott" szemeket. A szakemberek nem véletlenül gondolnak arra - írja a szerző-, hogy az emmausi vacsora jelentésének távlati modellje a sokaság megvendégelésének a története (Lk 24,28. 31. vö. 9,11-17), közelebbi háttere pedig az eucharasztia alapítása (Lk 22,15-20). A„megnyílt a szemük" (24,31) inklúziót (a fogalmak egymásba foglaltatása) alkot a „gátoltatott a szemük"-kel (24,16. A protestáns fordítás: „látásukat valami akadályozta"). A szerző így fordítja felénk az emmausi tanítványok megragadó történetét: „mindnyájan magunkra ismerhetünk a reménytelenségből a remény felé haladó emmauszi tanítványok húsvéti örömében és békességében." Az Utószó önéletrajzi jellegű. A„Hűséges az Isten" címszóval foglalja össze bencés diákkorától Pannonhalmáig vezető útját. Ez a rövid mondat Pál apostol első korinthusi levelének első része 9. versében olvasható. A szerző kisdiák korában bibliai vetélkedő után kapta ajándékba az előzőleg pár évvel Rómában megjelent, nagy újdonságot jelentő Békés-Dalos katolikus Újszövetség-fordítást. Máig is őrzi a kis-