Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Teológusok a 20. században - Veöreös Imre: Találkozások a Szentírással Sulyok Elemér könyvéről

VEÖREÖS IMRE Találkozások a Szentírással Sulyok Elemér könyvéről Sulyok Elemér, a Találkozások a Szentírással című kötet (Bencés Kiadó, 1996. 184. I.) szerzője bencés szerzetes, pannonhalmi teológiai főiskolai tanár, győri születésű, édesanyja evangélikus. Sulyok Elemérhez a hetvenes évek elejétől meleg szálak fűznek. Mint régi győri bencés-diák többször jártam vendégként a rend központjában, Pannonhalmán, a bencések ezeréves kolostorában. Mindig találkoztam vele és más bencésekkel. Egyszer több napot is töltöttem ott. Egyik este Szennay András, akkori főapát meghívott vacsora utáni beszélgetésre; nem véletlen, hogy harmadik társunknak Sulyok Elemért választotta. Sulyok Elemér nemrégiben megjelent könyve előszavában írja, hogy az eszmélkedések között vannak, amelyek inkább a biblikumhoz állnak közelebb, s vannak, amelyek az igehirdetéshez. Közös megjelölésükre - egy hosszabb tanulmány kivételével - az esszé szót használom. Oldott szépírói stílusa kitűnő eszköz a szerző kezében, amellyel nemcsak gazdagabbá teszi mondanivalóját, hanem a nehezebb teológiai meredekeken is könnyedén segíti át olvasóját. Asúlyosabb gondolatok értelmét szinte belesugallja a reá figyelőbe. A teológiai esszék tág körű hittudományi és szépirodalmi anyagra támaszkodnak. A huszadik század kiemelkedő protestáns teológusai is kellő számban szerepelnek. Jelentős költőket, írókat is idéz: Pilinszky, Márai, Illyés, Rilke, Ottlik Géza és mások világítják meg gondolatmenetét. A 127. zsoltár eszébe juttatja a Védának, a hindu vallás háromezer éves szent iratának néhány sorát. Egyformán járatos az Ószövetség és az Újszövetség irataiban. Ezeknek kutatóit egybefogja a „biblikus" elnevezéssel. Közülük is említek név szerint néhányat: Bornkamm, Cullmann, Bultmann, Barett, Bonhoeffer. Ezekkel a biblikusokkal, valamint a szépirodalom szeretetében is rokonságot érzek a szerzővel. A könyv tizenhat írása közül hármat szeretnék kiemelni. Nehéz volt a választás, mert valamennyiről szívesen szólnék. A barátságról írt hosszú tanulmányával kezdem. Végigmegy a Szentíráson a „barát" szó vezérfonala segítségével. Dávid és Jonatán kapcsolatának rajza a tanulmányon belül rövid esszének számít. Az olvasók számára felfedezést jelent egy mozzanatnak az értelmezése. Jonatán átadja köntösét Dávidnak. A héber kifejezés többet jelent baráti udvariasságnál. Jonatán Dávidnak való „önátadását" jelzi. Az Ószövetség történeti könyveiben Isten az ember barátjaként mutatkozik be. A „barát" szó az Ószövetség lapjairól teljes gazdagságában sorjázik a tanulmányban. Jézus pedig nem egyszer barátainak nevezi tanítványait.