Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Teológusok a 20. században - Reuss András: Küng: Credo. Az Apostoli hitvallás magyarázata

REUSSANDRÁS A keresztény hit ismerete Vajon tisztában van-e az általa tett bizonyságtétel tartalmával az aktív keresztény ember, aki szinte minden vasárnap elmondja az Apostoli Hitvallást? Vajon érti-e, amit elmond valaki, mint keresztelendő gyermek szülője vagy keresztszülője? Vajon ismerik-e a keresztény hitet, akik elvetik azt és nem hisznek? Noha a legutóbbi években magyarul is számos magyarázat (Ratzinger 1983; Lochman 1995) és igehirdetés (Cseri 1986; Gémes 1993) jelent meg róla (Barth 1947-es Kis dogmatikája óta), aligha válaszolhatunk ezekre a kérdésekre határozott igennel. A szerző személye iránti érdeklődésen túl ezért is esemény a teológiai könyvek piacán Küng Credojának megjelenése. (Küng, Hans: Credo. Hiszek. Az Apostoli Hitvallás magyarázata kortársaknak. Fordította: Tekus Ottó. Lektorálta és sajtó alá rendezte Veöreös Imre. A fordító kiadása. Győr, 1997. 263 1.) Nem lehet említés nélkül hagyni azt a Magyarországon még nem túlságosan gyakran tapasztalt tényt sem, hogy a római katolikus szerző munkáját evangélikus lelkész fordítja. Az alapelemek közérthető és az egészről jó áttekintést adó magyarázata az első pillanatra minden tudományban kezdőknek való feladatnak tűnhet, valójában azonban a legnehezebbek közé tartozik. A hitvallás tömör kifejezései gazdag tartalmat hordoznak, ezért az olyan átfogó szemléletű teológus is, mint Hans Küng, aki negyven év teológiai munkáját sűríti ebben a könyvben, legföljebb arra vállalkozhat, hogy bizonyos szempontból ragyogtassa fel az ősi szöveget. A zsinatot megnyitó XXIII. János pápa szavainak megfelelően Küng nem a hagyományos egyházi tant akarja megvitatni „az atyák meg a régi és modern teológusok tanításának terjengős ismételgetésével" (8), ezeket inkább ismertnek tételezi fel. A célja sokkal inkább „ugrás előre, egy tanításbeli áttöréshez és a lelkiismeretek ébresztéséhez" (8). Hogyan akarja Küng megvalósítani ezt a célt? Nem akar sem új hitvallást írni, sem önkényes magyarázatot adni, hanem a Szentírásra alapozott magyarázatot. Nemcsak a beavatottakhoz akar szólni, hanem a kérdező és nem hívő kortársakhoz: „tudományos tetszelgés és nyelvi mutatványok nélkül" (9), érvelve. Sem valamely egyházi hagyományt nem akar előnyben részesíteni, sem valamely lélektani irányzatnak nem akarja kiszolgáltatni magát. Ökumenikus távlatra törekszik, és hidat akar verni a világvallásokkal való beszélgetéshez is. Mindezt abban a tudatban, hogy a Credo csak korlátozott választékot kínál a keresztény hit lehetséges cikkeiből. Hat fejezetre bontja a hitvallást a magyarázat, amely átfogja a szöveg egészét. Az egyes fejezetek felépítését jellemzi, hogy egy-egy klasszikus keresztény képzőművészeti alkotás segítségével mutatja be a hagyományos hit tartalmát, és ezt a hagyományos hitet szembesíti - ez nevezhető az első jellemzőnek - a kortársak gondolko-