Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Teológusok a 20. században - Fila Béla: A kinyilatkoztatás Rahner teológiájában

lete. Határozottan ragaszkodik a keresztény objektív hagyományhoz ez az elgondolás, de nyitott a mai problematika felé is. Rahner gondolkodásának hajtóereje az ember szellemi dinamizmusában rejlik, amelyben az objektivitás a szubjektum szellemi ítélóerejének és akarati döntésének terében jelenik meg. Ha az objektum és a szubjektum különbözősége egységbe rendeződik, akkor nyílik fel szellemünk kategoriális és transzcendentális horizontja. Rahner különbséget tesz Kant nyomán megismerésünk és akarásunk kategoriális és transzcendentális feltételei között. A kategoriális feltételek emberi tapasztalataink különböző tartalmait dolgozzák fel, a transzcendentális típusú, apriori feltétel pedig emberi tevékenységünk lényegi alapját mutatja ki. Rahner szerint valóban létezik ez a transzcendentális apriori feltétel. Míg Kant csak horizontálisan fedezte fel a transzcendentális kérdést, Rahner ennek vertikális irányát is feltárja. Emberi tapasztalataink nem csupán meghatározott, érzékelhető tartalmakra és eseményekre vonatkoznak. Empirikus adataink összegzéseként végül megtapasztalhatjuk végességünket is, amely mint ilyen, utal szellemi tevékenységünk végtelen horizontjára, és ebben már az igazság, a szeretet, a felelősség feltétlenségéról, abszolútságáról van szó. Ekkor már tudunk az abszolút létről. Szellemi megismerésünk feltétlen igazságai, szeretetünk radikalitása abszolút valóságot feltételeznek. Megismerésünk és szabad döntéseink transzcendentális dimenziójában ragadható meg a véges szellem végtelenre, feltétlenre irányuló mozgása. Eredeti érzék feletti tapasztalatunk természetes módon összeköttetésben van a mindennapi élet egyszerű, kategoriális tapasztalataival, azokból származik azok nem anyagi háttértapasztalata. Egészen konkrét, elementárisán egyszerű tapasztalatokra kell itt gondolnunk, amelyek betöltik minden ember mindennapos életét, mint például a szeretet, a kötelesség, a szorongás stb. Mindennapi életünk közönséges sávja mögött azonban ott húzódik a lét végtelen óceánja. Minden kisebb-nagyobb patak végül is az óceánba torkollik. Hétköznapjaink homokszemcséi, a kategoriális világ adottságai mögött azonban ott rejlik a feltétlen igazság, a szeretet és a szabadság végtelenül mély és tágas világa. Minden ember a végtelen titok tengerének partján él. Ezen a ponton találkozik Isten Szava és az ember szelleme. Rahner első alaptétele az, hogy az ember természeténél fogva a világban megtestesült szellem. Nyilvánvaló, hogy csak a szellem tud a Szellemmel kapcsolatot, közösséget teremteni, természetesen evilági és kategoriális történelmi keretek között. Szellemi tevékenységünk abban mutatkozik meg leginkább, hogy kérdezni tudunk. Kérdezésünk az itt és a most, az így és az amúgy létezőkről magára a létezők létére irányul, a lét értelmének kérdésére. A lét kérdésével együtt pedig már felnyílt az ember előtt minden lehetséges valóság végtelen horizontja. Még az is kideríthető, hogy a lét megvilágítottsága és a mi analóg létbirtoklásunk eleve és előzetesen adott szellemi dinamizmusunkban. Tulajdonképpen ez mozgatja az ember szellemi érdeklődését és ítélőképességét és döntéseit. Rahner meggyőződése szerint a végtelen felé fordulás és nyitottság az emberi létezés alapvető meghatározottsága, az ember szellemi természetének bizonyítéka. Transzcendentális tapasztalatunk tehát a lét teljességének elővételezett megragadása és mint ilyen, egyben Isten végtelen, teljes valóságának előzetes megragadása. A lét megértése és előzetes megragadása minden ember számára az Istennel való kapcsolatot, létbeli közösséget jelenti. Szellemünk nyitottsága előkészíti a kinyilatkoztatás befogadására szolgáló teret, mivel ez szellemünk apriori nyitottsága s végeredményben az isteni lét megvilágítottságának feltétele. Minden ember szellemisége révén valamiképpen Isten előtt mint lehetséges Ismeretlen előtt áll. Akár tudja, akár nem, ha elfogadja, ha nem, szellemi dinamizmusa teszi erre bentfoglaltan vagy kifejezetten képessé. Isten az a végtelen, akit az ember a maga végtelenségében