Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Kulturális figyelő

A templomban az angol kormányfő (szocialista párti politikus) a szószékről felolvasta Pál apostol első korinthusi leveléből a 13. fejezetet, a szeretet himnuszát. Ugyancsak a szószékről Diana bátyja, Spencer gróf beszélt, okosan, bölcsen. Közben a hercegnőt kiközösítő királyi család szemére vetette magatartásukat. A királyi család fiatal tagjai már tudják, hogy mindenki egyenlő. Ez az új szellem megfigyelhető. Folytatom a kérdéseket: a veszteség után kérdezhetnénk, hol van itt jele Isten szeretetének? Isten szeretete legtöbbször elrejtett szeretet. Nem lehet rá következtetni a történtekből. Sőt ő éppen a látszat ellenére szeret. Ez a keresztény mégis. Annak ellenére, hogy... Isten álarca az ellentétes látszat. De mögötte ő áll, a szerető Isten. Ahogyan Tillich utolsó szava Pál apostol szavára vonatkozik: „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet,... sem hatalmak,... sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban". (Róm 8,38-39). * Hátra van még egy teológiai jegyzetünk. Mi lesz a két fiú jövője édesanyjuk nélkül? A nemzet bennük reménykedik, hogy Diana nevelése, példaképe megfogan. Tőlük várja a királyság reformját. A15 éves Vilmos, az élet törvényszerűsége folytán lesz a trónörökös. Emberszerető, emberközeli királyt várnak. Máskülönben a 21. évszázad első évtizedeiben meginoghat a trón. Diana hercegnő volta és a királyi család etikett szabályai ellenére elvegyült az egyszerű emberek között, lehajolt az emberek gondjai közé, segített, ahol tudott. Mintegy 120 emberbaráti szervezetnek volt támogatója, elnöke. A pakisztáni Lahore egyik kórházában rákbeteg kisfiút szorít magához. „Emlékszem arcára, fájdalmára, hangjára. Ez a kép nekem nagyon drága" mondja halála előtt nem sokkal egy riportban, mely „A nagyszívű hercegnő" címmel jelent meg. A nemzet, az emberek hangulatát a temetés előtt csak néhány nappal kezdte észlelni a királyi család. Egyik napról a másikra megfordult érzéketlen magatartásuk. A királynő a temetés előtt egy nappal megszólalt a rádióban és televízióban, kényszerűen megszegve az évtizedes szokást, hogy csak karácsonykor intéz beszédet az országhoz. Mit mondunk minderre teológiai szemmel? A jövő mindenkor az Isten kezében van, egyénileg is, a történelemre vonatkozóan is. A canterbury érsek helyettese és az illetékes főesperes végezte a gyászszertartást. A szószéken az érsekhelyettes mondott hosszú imádságot (részletekben). Az ima szüneteiben kórus énekelt egyházi énekeket. Az érsekhelyettes imádságába többször szövődtek bele bibliai igék. Az egyikre emlékszem: „Tudom, hogy él az én Megváltóm" (Jób 19,25). Az anglikán főpap imája tiszta evangélium volt.Igen, ez a legfontosabb mondanivaló az ejtesz tragédiából az Isten szava alapján: Életben és halálban a jövő - az Isten! Veöreös Imre