Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.
Kulturális figyelő
Krisztus-központú keresztény gondolkodás csak elvétve volt található, ez a fajta igehirdetés hiányzott leginkább a pietista beállítottságú nádornénak Pozsonyban és Pest-Budán. A „szeretet által munkálkodó hit" (Gal 5,6) példája viszont, amelyet a hitsorsosaiért buzgó nádorné naponkénti segítőkészségével és leleményességével felmutatott, sokakban újraélesztette az ellanyhult diakoniai felelősséget. Nem egyszerűen jótékonykodásra vagy szegénygondozásra kell itt gondolnunk, bár e téren is példát mutatott. Nagy összeggel támogatta Pest-Buda szegényeit, anyagi gondokkal küszködő evangélikus iskoláit, sőt 1822-ben a bécsi evangélikus gyülekezetet is. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején ruhával, élelemmel, gyógyszerrel látta el a károsultakat. Maradandó emléket hagyott az első magyar kisdedóvó - a „felvilágosult katolikus" Brunszvik Teréz által vezetett, később Angyalkertnek nevezett - általa inspirált életrehívásával 1828-ban. Nevéhez fűződik egy ipariskola létesítése, amellyel a posztó- és kalapgyártás szakszerű utánpótlását akarta biztosítani. Egy kései méltatójának, Kovács Sándor egyháztörténész-püspöknek a szavaival szólva „egyformán életre idézte Mária égen csüngőidealizmusát és Márta gyakorlati irányú serénységét". Á fentieknél is nagyobb jelentőségű az a missziói munka, amely a nádorné életének utolsó másfél évtizedében indult el és terebélyesedett ki hazánk határain túl is. Bauhofer György még kiadatlan gyülekezeti és lelkészi naplója, ez utóbbi levélmellékletei, és főként az Angliában megjelent számos korabeli beszámoló, könyv és napló a bizonysága, milyen jelentős bel- és külmissziós munka elindítója és közreműködője volt a nádorné. Ezekben az években létesült Pest-Budán első ízben ökumenikus imaközösség, minden további hazai egyházközi együttműködés bölcsője. Mária Dorottya budavári palotájában nemcsak sokszor fordultak meg vendégként külföldi misszionáriusok, hanem itt volt a színhelye azoknak az ökumenikus összejöveteleknek is - többek között az evangélikus Székács József, a református Tűrök Pál és felesége, a baptista Rakhel Allnuth, valamint több szabadegyházi misszionárius részvételével -, amelyek történelmünk folyamán először jelezték a protestáns felekezetek egymásra találását. Három olyan evangélikus lelkipásztorra talált Magyarországon a nádorné ezekben az években, akiket „a kereszt prédikátorainak" tartott és ezért alkalmasnak ítélt arra, hogy gyóntatójává és udvari lelkészévé lehessen. Ilyen volt a Pozsonyhoz közeli Misérd község öreg lelkésze, Chrisóffy István, a vele szomszédos Somorja sokgyermekes lelkipásztora, Bauhofer György, valamint Felsőlövő neves papja, Wimmer Gottlieb Ágoston. Választása végül Bauboferre esett, aki bécsi teológiai tanulmányai és soproni kápláni évei után első önálló gyülekezetében szomszédjától, a 80. éve felé járó Christóffytól tanulta meg „becsülni a szupranaturalizmust". Ugyanakkor a nádorné többszöri látogatása és a tőle kapott Arndt-könyv olvasása révén lett mélyen hívő, egész életével Krisztus felé forduló prédikátor. Bauhofer György lett 1844-ben a nádorné és az általa alapított önálló budavári egyházközség - addig a pesti egyházközség filiája első lelkésze, utóbb esperes, az első pestbudai német evangélikus hetilapnak (Der evangelische Christ) a szerkesztője, az evangélikus egyházegyetem elsőlevéltárosa, az első átfogó német nyelvű magyar evangélikus egyháztörténeti kézikönyv szerzője, és az 1848 utáni másfél évtized neves egyházpolitikusa. Mária Dorottyának József nádor 1847-ben bekövetkezett halála után Metternich parancsára azonnal el kellett hagynia Budát. „Megvallom, én ezt az országot és gyülekezetet szívemben hordoztam és nehezen hagyom el" - mondta a búcsú nehéz perceiben. Bécsi száműzetése idején sem feledkezett meg övéiről, számos adat tanúskodik segítségéről, az uralkodónál tett közbenjárásáról a szabadságharc után nehéz helyzetbe került hittestvérei érdekében. A halál Budán éri, ahová csak titokban látogathatott, Erzsébet lánya betegágyánál, 1855-ben. A hitükért sokat szenvedett magyarországi protestánsok utódai tisztelettel és köszönettel adóznak a 200 éve született Mária Dorottya, az utolsó magyar nádorné emlékének. Fabiny Tibor
