Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Georg Trakl: Téli este (vers)

az egyik mellett - a bűnbocsánat bizonyosságában. Ez az etikai álláspont rendkívül közel áll a Tragédia idézett soraihoz: szabadon választani „bűn és erény között. / S tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten kegyelme". Az pedig, hogy az emberiség „értékekben gazdagabbá válik anélkül, hogy erkölcsileg javulna" - igaz, ám hozzáteszem, hogy az Istenhez való negatív viszonyuk sem változik az embereknek, míg el nem fogadják a Krisztusról szóló evangéliumot. Aharmadik kérdésem Madách hitére vonatkozott. Ehhez hozzáfűztem, amit már a fentebbiekben említettem -, hogy Madáchnál legfeljebb a gondviselés hitéről lehet szó, krisztocentrikus, krisztusközpontú hite nincs, ez nem egyedül az ó'hibája, hanem a korabeli egyházé. A legtöbb „vallásos" embernél ma is ugyanúgy van, noha az evangélikus egyház igehirdetőinek többsége (remélem) tudja, hogy mi a kegyelem. Striker Sándor válaszával egyetértek: „Madách hitéről, vallásosságáról csak tartózkodóan írnék, ismét csak írásai alapján. Mind a Tragédia, mind pedig feljegyzései arról tanúskodnak, hogy nem volt elkötelezettje vallásos dogmáknak. Mint gondolkodó olyan filozófiai szintig jutott el, ahol - úgy vélem - nem tudta elkötelezni magát egyetlen vallás vagy istenkép mellett." Az sem meglepő, amiről Striker a továbbiakban ír: „Jegyzeteiben is több helyen találhatók a hagyományos valláson túllépő felfogást mutató gondolatok". Ezeket a Madách-sorokat nem vetem itt papírra, mert lényegében az eddig mondottakat erősítik. A negyedik kérdésemről már tárgyaltunk: A Tragédia végső tanulsága, a további bizakodó küzdésre bíztatás ellentmond a mű egész megelőző folyamatának. Ez a >csak azért is<, ez az >annak dacára<, ez a >mégis< az igazi keresztény hit alapvető magatartása. A vezérfonalat átadom az Olvasónak továbbfuzésre vagy ellentmondásra! Georg Trakl Téli este Ha ablakba gyúl a hó, s hosszan cseng az est harangja, megterítettek sokakra, s a ház jó oltalmazó. Egy-egy vándor érkezik sötét útról kapujába. Az üdv aranyszirmú fája mélyből gyűjti nedveit. Megkövesült fájdalom a küszöb. Belép a vándor. Szeplőtlen fényben világol kenyér s bor az asztalon. Hárs Ernő fordítása