Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Glatz Ferenc: Félbeszakadt beszélgetés (Andorka Rudolf temetésén elhangzott beszéd)

megpróbáltatásaidra: tizenévesen átélt, a családot ért politikai üldözésekre, Édesapád elhurcolására Mauthausenbe 1944-ben, majd a másik diktatúra üldöztetésére: Édesapád fizikai-lelki tönkretételére. Először a Gestapo, majd az AVH verólegényeinek kegyetlenségére. Azután a kitelepítésre. Beszéltél arról: mindezt azért viselhettétek el erkölcsi megtörés nélkül, anélkül, hogy kiábrándultatok volna embertársaitokból, közösségből, nemzetből, mert a család hívő volt. Te is, mesélve erről, Jézust emlegetted. És az alapelveket, amelyek a vallásos emberek közösségéhez köt: a szabadságot és a szeretet. A szabadság, ahogy mondottad, „az ember méltóságának, értékének, felelősségének az elismerése, az ember szabad, az embert nem szabad elnyomni, megnyomorítani, megkínozni. A másik, hogy az embertásainkat szeretnünk kell. Ez a keresztényeknek az egyik fő ismérve kellene, hogy legyen." Nem hitbuzgalom szüksége, nem világtól menekvés volt számodra a vallás. Ember és természet, ember és ember kapcsolatának érzelmi-értelmi kerete. Értelmi, azaz megfontolt. Szinte tudomásulvétele, hogy ez az egyszer megélhető életnek ember számára legjobb formája. De ez a meggyőződés ugyanakkor, ha úgy tetszik, magánügy. Talán ezért sem hallott Tőled soha senki térítő megjegyzéseket: sem akkor, ha a vallás és világi társadalom viszonyáról, sem akkor, ha politikai és napi ügyekről beszéltél. Mind az ateista hívő, mind az istenhívő lázasszemű forradalmár hittérítőktói irtóztál. Apámat juttattad mindegyre eszembe. 0 is lutheránus családban, hitben nevelkedett, igaz, nem értelmiségi, hanem iparos volt. És nem volt hívő ember, mint Te. De mégis e tárgyilagos életszemlélet őt is végigkísérte. Hajlanék most, hogy e beszélgetésekre visszagondolva - Veled az elmúlt években, Apámmal másfél-két évtizeddel ezelőtt - arról elmélkedjek, hogy ez volt egyházatok nagy titka: a mindenek fölé emelt emberség. Az emberbe vetett hitet fölé emelni a vallási dogmáknak. Az emberség legyen a vallás lényege. Felidéződik a történet, amit meséltél egyházról, vallásról, gyakorlati szempontokról a háború éveiből. A lutheránus hitben erős család természetesen a világhírű evangélikus gimnáziumba íratná gyermekét. De. mivel jön a háború, jöhetnek a bombázások, a lakáshoz közeli iskolát kell keresni. így a néhány percnyi járásra fekvő piarista gimnáziumba írattak. Mert ezt kívánta a gyakorlat, a kisgyermek, a család érdeke. Katolikusok, kálvinisták által oly sokat bírált lutheránus életelvek. Emberi elvek. Amelyek, ahogy mondottad, mindmáig segítettek. Nem kételkedem igazadban, s ma sem kétkedem. Mert láttam, milyen belső biztonsággal, minden kétségbeesés mutatása nélkül élted meg a szörnyű betegséget. Egykedvű tárgyilagossággal, utólagos gyűlölködés nélkül tudtál beszélni a fiatalkori hányattatásokról. S beszéltél utólagos harag nélkül azokról, akik pedig tudottan részesei voltak kiszorításodnak. Megnyugvással, bölcs emberséggel. Mert a hibák, vétkeink szintén emberiek, hozzátartoznak az emberhez. Nem a közösséghiányból maradtál hű az egyházhoz sem. Hittél abban, ahogy mondtad is, hogy az egyháznak mint közösségmegtartó erőnek sok tartaléka van még az ezredfordulón. Ezért is beszéltél őszintén arról, mily nagy kár: az egyház személyi állománya leromlott, mindenekelőtt az elmúlt fél évszázad politikai-társadalmi üldözése miatt. Emlékszem, mennyire tetszéssel fogadtad fejtegetéseimet a lelkészről, mint a közösség egyik jövendő funkcionáriusáról. S tetszéssel szóltál arról, hogy a készülő magyar történeti szintézisben a nemzet, család, faluközösség mentőjének épp a protestáns lelkészeket neveztem. Mivel ők közvetlenül a helység társadalmában élve a vallást evilágivá alakították, a köznap emberének barátai, lelki társai voltak családi, baráti konfliktusokban. Közben csiszolva, pallérozva anyanyelvünket, gondolkodásunkat. „A közösségszervező lelkészről írj tanulmányt - bíztattál -, a katolikus, református, evangélikus, zsidó lelkészről, akiket a közép-kelet-európai kultúra