Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Sulyok Elemér: A szerelem mint szentség

Ez a kapcsolat mindig szabad marad. Ami kötöttség van benne, az nem kényszerített, hanem szabadon vállalt." (Bencze-Söveges) Radnóti „Kis nyelvtan" című versében vall erről: „Én én vagyok magamnak s néked én te vagyok, s te én vagy magadnak, két külön hatalom, S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalom." „A szerelem is >kinyilatkoztatással< kezdődik, ide is hit és szeretet, elfogadás kell, itt is döntés történik a másik fél felé stb. A házasság és szerelem (mi egyenlőségjelet teszünk a kettőközé) két személy teljes találkozása, önátadása egymásnak, a nemiség szféráján keresztül. Ez a nemi aktus a férfi és nő között a házassági Én-és-Te kapcsolatban - a szó mellett - a legfontosabb szerepet viszi, de fontos az együttélés, életközösség is. Anemiség kifejezi, elmélyíti, gyakorolja, megvalósítja a szeretet-önátadást. Ezért kell a házasságnak kizárólagosnak (monogámnak) és öröknek (felbonthatatlannak) lennie. Ezért meg nem engedett, sőt hazugság a házasságon kívüli nemi élet, hiszen a nemi aktussal teljes, kizárólagos és örök önátadást mond, jóllehet nem ez a szándéka. Az Én-és-Te kapcsolatból kiszakított, függetlenített nemiség rossz, értéktelen, de ugyanakkor a maga helyén a házasságban - még a természeti, nem szentségi házasságban is - szent, isteni. >Minden igazi emberi Én-és-Te kapcsolat mögött az örök Te áll< (Ebner). A házastársak egymást üdvözítik, egymást irányítják az örök Te felé, épp a házasság gyakorlásával, élésével. - Innen érthető például az is, hogy a vallás és a szerelem szókincse mennyire rokon (vö. Énekek éneke, J. Donne versei stb.). Viszont nem szabad felednünk, hogy a legbensőbb emberi Én-és-Te kapcsolatban is, a közelség mellett is marad, és kell is, hogy maradjon távolság a két személy között: végig két személy marad. Az ilyen szeretet elismeri a másik egyéniségét, különállását és minden benső kapcsolat és nyíltság mellett sem akarja azt magába olvasztani, megszüntetni. El tudja például viselni, hogy másokat is szeret, mondjuk a szüleit. (A féltékeny szeretet mögött mindig önzés lappang.) Ez a szeretet, bár nyílt és őszinte, nem tör be a másik, a Te bensejébe, elismeri, hogy annak is lehet számára zárt, hozzáférhetetlen benső világa." (Bencze-Söveges) A bibliai alapok és a Biblia világához közel álló perszonalizmus témánkat megközelítő módja - melyből ízelítőt adhat a hosszabb idézet - érhetővé teszi: minthogy a szerelem házassággá, a házasság szeretetközösséggé kíván lenni, mely nem egymás felé áramló érzelmekből áll, hanem egy közös központ, az egymás felé forduló Én-és-Te kapcsolatok összefüggése, helye van s kell is, hogy legyen a várakozásnak és a találkozásnak. Jákob hét évet várt Ráchelre. A hét év nem előírás, még tanács sem, de a várakozás és találkozás mindenképpen az ismerkedés „fesztávolsága" vagy térés időköze. Mert ha szent a szerelem, akkor nem lehet kiszolgáltatni a szenvedély játszi könnyelműségének avagy a pillanat ajtórésnyi szemhatárának. Valahol és valamikor mégiscsak tisztázódnia kell: ki- és miféle ember az, akivel közös - de még így is - kalandos életútra vállalkozom. Az is törvényszerűnek látszik, hogy a „Te" felfedezése kezdetben felszínes. Szembeötlik egy-egy rokonszenves vonás. Ugyanakkor a „csobogó", „csevegő" felszín alól