Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Sulyok Elemér: A szerelem mint szentség

SULYOK ELEMÉR Szerelem mint szentség „arcodom arcomod" (Weöres Sándor) A szerelem emberi létünk mély rétegeiben talál magára. „Mint a folyó, olyan a szenvedély: csobog, ha sekély, de hallgat, ha mély; a szerelem is, míg vígan cseveg, elárulja, hogy nem mélyről ered. Kinek szava sok, épp ezzel mutatja, hogy milyen kevés a szíve indulatja." -írja Sir Walter Raleigh Szótlan szerelmes című versében (Szabó Lőrinc fordítása). Születés, szerelem, házasság, hit bizalom, szeretet, hűség, halál oly ősi, mint maga az ember. Ki tudja, nemde épp léte e kitüntető jegyeinek tudatosítása és vállalása révén küzdötte ki és foglalta el jelenlegi helyét az élők sorában? Szerelem s mindaz, ami ősidők óta valamiképp vele egy tőről sarjad, azt sugallja - ha nehezen kimondható módon is -: „Az ember végtelenül több, mint ember" (Pascal). Viharos erejével vagy épp csendes békéjével megérintette válik, s ihletettségében valami felsejlik benne abból, amit a hívő széninek nevez, a nem hívő meg valamelyik profán váltószavával illet. Bármily homályos legyen is e felismerés, nem alaptalan. Amikor ugyanis „kezdetben" Isten férfit és nőt teremtett, a maga képére és hasonlatosságára alkotta őket (vö. Ter 1,27). És nem akármilyen feladatot szabott ki számukra; szaporodniuk kell és hatalmuk alá kell hajtaniuk a földet (vö. lMóz 1,28). Mert miként Isten az egész világmindenség ura, úgy az ember - a maga nemi kettősségében és egyenlőségében - a földé. Igaz, korántsem szuverén módon, hanem bérbe kapottan és végelszámolásra kötelezetten. Hallatlan nagy feladatot ró az utóbbi az emberre, ám mindezt nem magányra kárhoztatva, tanácstalanságra ítélve kell elvégeznie, hanem „kettesben"; mindegyikük „segítőtársat" érezhet az oldalán. Ezáltal felelőssége elviselhetővé válik és öröme megsokszorozódhatik. Az utóbbiról kivált az ún. második (jahvista) teremtéstörténet vall, már-már az ősi Énekek énekére emlékeztető stílusban. Kettejük kapcsolata csillapíthatatlanabb, mint a szülő és gyermeké. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, és ragaszkodván feleségéhez lesznek egy test (vö. lMóz 2,24).