Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.
Tomka Miklós: A mai magyar kereszténység két stílusa
Világunkban együtt van a múlt és a jelen. S a jelen és a jövő kötelességeinek értelmezése ma is azon múlik, hogy valaki a társadalom és a kultúra egészét tartja-e szem előtt, vagy pusztán saját zárt közössége tapasztalatát. Az pedig, hogy valaki lelke mélyén, őszintén tudomásul vesz-e és elfogad-e a saját hagyományán kívül mást is, az nem utolsó sorban a számarányokon, közössége vélt, vagy tényleges nagyságán múlik. Aki a világ egytörvényű, egynemű rendjének emlékét képviseli s ráadásul azt véli, hogy a társadalom zöme ugyanígy gondolkodik, aligha érez ösztönzést a másság elfogadására. Az övétől eltérő igényeket és gyakorlatokat nehezen tűri. Azokat többnyire rendbontásnak tartja. Ragaszkodik viszont az általa és környezete által egyedül normálisnak, erkölcsösnek, ésszerűnek tekintett társadalmi szabályozás elfogadtatásához. Ragaszkodik a kizárólagosnak tartott igazság elismertetéséhez. Az államtól a rációra és a morálra (pontosabban azok saját értelmezésére), valamint a - feltételezett - többségi igényre hivatkozva jogokat követel. Azt várja, hogy a közhatalom biztosítsa az általa elképzelt rendet. Emellett, biztos, ami biztos, önmaga is saját politikai és kulturális elképzeléseinek intézményes bebetonozására törekszik. Röviden szólva, a premodern világ (és a konstantini kor) magát többségnek képzelő képviselője nagy kísértésben van, hogy diktálni próbáljon és megkísérelje társadalmi és egyéb elképzeléseit többségi szóval, sőt talán a tekintély és a hatalom erejével uralkodóvá tenni. Nem azért, mintha ő születésétől fogva erőszakos lenne, hanem mert egyedül saját pozícióját véli erkölcsösnek, ésszerűnek, a társadalom számára hasznosnak és - feltételezett többségi helyzetéből kiindulva - demokratikusan is legitimáltalak. 1. tábla A meggyőződéses (gyakorló, „egyházias") vallásosak, a „maga módján" vallásosak és a határozottan nem vallásosak aránya a felnőtt magyar társadalom életkor és lakóhely szerint megkülönböztetett csoportjaiban (százalékban) Életkor LakóGyakorló Maguk módján Kifejezetten Össze(év) hely vallásosak vallásosak nem vallásosak sen 50 és több falu 28,1 60,1 11,8 100,0 50 és több város 17,4 61,8 20,8 100,0 18-49 falu 10,5 60,2 29,3 100,0 18-49 város 5.6 51,0 43,4 100,0 Ma Magyarországon, az 50 éves és idősebb lakosságban jelentősen többen vannak a gyakorló vallásosak, mint a nem hívők és ateisták 9 . Az ilyen korú falusi népességben az egyháziasan keresztények közel háromszor annyian vannak, mint a nem hívők. Ebben a korosztályban a nem hívők aránya városon is csak kevéssel haladja meg a rendszeresen gyakorló vallásosakét. A társadalom nagyobbik fele pedig - e két szélső csoport között - a „maga módján" vallásosnak mondja magát (1. tábla). Az idősebb generációban és vidéken ezt a hívők inkább értelmezhetik a velük való rokonszenvnek, mint a nem hívők. Végeredményben tehát azok a hívők, akiket az elmúlt negyven év elszigetelődésre és pluralizálódás észre- és figyelembe nem vételére kényszerített, az 50 éves és idősebb népességben, falun és varason egyaránt, megőrizték túlsúlyukat. A maguk oldalán érezhetik nem csak a jogot, hanem a többség támogatását is. Esetükben a logikus magatartás a restaurációra törekvés. Radikálisan más egy kisebbség helyzete. A kisebbség tagjai a társadalom egyéb szereplői minduntalan drasztikusan emlékeztetik arra, hogy nem egyedül vannak a pályán. A sokféleséget a kisebbség állandóan saját bőrén érzi. Nap, mint nap tapasz-
