Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.
Béres Tamás: Luther és Erasmus vitája Luther szolga akaratról szóló művében
BÉRES TAMÁS Luther és Erasmus vitája Luther szolga akaratról szóló művében Bevezetés A teológia iránt érdeklődő olvasók ebben az évben többször is találkozhattak az újkor kezdetének egyik központi teológiai kérdésével, amely az emberi akarat lehetőségeit, tehetségét és határait keresi az Isten-kapcsolatban: elsősorban a megigazulás és üdvösség területén. A szabad akarat kérdése mégsem tipikus újkori kérdés, előtte is, utána is találkozunk vele a filozófiában például Platón, Arisztotelész, Spinoza, Leibniz, F. Bacon, Rousseau, Kant, Nietzsche gondolataiban, hogy csak néhányat említsünk azon gondolkodók közül, akiknél rendszeralkotó jelentősége van. „Örök emberi" voltán kívül hozzájárul a kérdés aktualizálódásához az idei Melanchthon-jubileum, a reneszánszkori humanizmus jellegzetességeinek tárgyalása egy-egy nemrégiben megjelent cikkben, a „Tanítványok" kötet több írása mellett a lutheri alapműnek, a „De servo arbitrio" magyar fordításának tavalyi kiadása, és legutóbb a Lutheránus Világszövetség és a Keresztény Egységet Előkészítő (római katolikus) Főpapi Tanács Közös Bizottságának megigazulásáról szóló nyilatkozata. A teológiai reflexió, a tudatosan megélt személyes hit vagy az általános etika számára pedig soha nem is vesztett jelentőségéből. Az alábbiakban Luther: De servo arbitrio című művéről lesz szó 1 , arról a műről, amelyet termékeny szerzője élete vége felé két legfontosabb műve egyikeként említett. Ebben a nyilatkozatában Luther - Kiskátéja mellett - úgy említi ezt a művét, mint amelyre jó szívvel redukálni tudja életművét. Természetes, hogy ahogy a szerző személye és munkássága a legellentmondóbb állásfoglalásokat váltotta ki értékelőiből, úgy e művéről is a legszélsőségesebb véleményeket találjuk a teológia- és eszmetörténetben. Akönyvben szereplő, az evangélikus teológiai gondolkodás számára nélkülözhetetlen felismerésekről Johan Huizinga, az egyik legjelentősebb Erasmus-kutató, 1924-ben például így ír: „Hogy az indeterminizmust világos szavakkal lesöpörhesse, az egzaltált hitnek azon primitív metaforáihoz kellett folyamodnia (ti. Luthernek), melyek a kifejezethetetlent próbálják kifejezni... Ha valahol, hát a De servo arbitrio lapjain tanúi lehetünk Luther tanai eldurvulásának s a vallási fogalmak túlfeszítettségének." 2 Jellemző ez Luther művére. Lehet vitatni, szenvedélyesen támadni vagy szívvel-lélekkel mellé állni, de exkluzív-egzisztenciális, teljes Isten-függő hitértelmezése nem enged meg sem kényelmes rálátást kereső távoli véleményalkotói pozíció elfoglalását, sem az „emberi" javára engedményeket tévő, belső, kompromisszumkereső humanisztikus szándék érvényesítését.
