Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Imre Mihály: Antik-humanista és reformátori szemlélet szintézise Melanchthon retorikájában

rendszerezés, ékesszólás] szinte mindegyikben jelen van valamilyen szinten, bár leggyakrabban az inventiok tanában bukkan föl. A tárgy kijelöléséről (propositio) szólva hangoztatja, hogy a keresztény fejedelmek számára nincs méltóbb, szükségesebb és üdvösebb, Istennek jobban tetsző háború, mint amelyet a török ellen indíthatnak. E javasolt feladat erkölcsi szempontból kifogástalanul erényes (honestum), hasznos (utile), szükséges (necessarium) és lehetséges (possibile). A szükségességet nem könnyű belátni és elfogadni, még a tanult emberek számára is szükséges irodalmi, történelmi példákkal érvelni, elfogadtatni azt. A tanulatlanokkal pedig még nagyobb erőfeszítést kíván a szónoktól: náluk nem apellálhatunk műveltségükre, nékik be kell mutatni a török pusztításának szörnyűségeit. A genus deliberativum esetében általában használatos a sok exemplum [példa], a törökről szólván is ajánlatos sűrűn folyamodni hozzá: a német történelem uralkodóinak példáit kell fölsorolni, akik bátran szálltak szembe az országukat fenyegető barbár ellenséggel. A loci communes [közhelyek] tárgyalásakor is szó esik a törökökről. Hivatkozik kegyetlenségükre, amellyel emberre, az egész kereszténységre, Istenre támadnak. A német fejedelmeknek, különösen a császárnak, egyébként is kiemeltebb a feladatuk, felelősségük. Amennyiben hatalomban, tekintélyben más király előtt áll, éppúgy kötelességben is több hárul rá. Választott exemplumunk olyan legyen, hogy minél nagyobb érzelmi hatást váltson ki, hogy felgyújtsa a lelkeket a török elleni küzdelemre. Mutassa be a legyőzöttek mérhetetlen és változatos szenvedéseit, ahol anyák és csecsemők, aggastyánok és ártatlan szüzek gyötrődnek fegyverektől és aljas kéjvágytól; azonban az életben maradók is csak újabb rettenetre számíthatnak, emberhez méltóbb harcban ellenük meghalni, mintsem a várható körülmények között élni..... .in nostro exemplo exaggeranda sunt ea, quae inflammant animos contra Turcas..." Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy Melanchthon retorikájában különösen az inventiok tana erősen kötődik saját korának konfesszionális, ideológiai, történelmi fejleményeihez, értéktudatához. Mondhatni, hogy a jelen erősen benyomul ebbe a világba. E törekvésében számos német protestáns retorika követni fogja, elegendő, ha csupán J. Camerarius, vagy Matthaeus Dresserus munkáira gondolunk. Ez az aktualizálás még a szónoki beszéd három stílusneméről szóló részben is megjelenik. Meglepő módon a grandis, mediocris és humilis érzékeltetésére képzőművészeti példát hoz. Eszerint A. Dürer művészetében érvényesül a grandis fokozat: „Durerus enim pingebat omnia grandiora, et frequentissimis lineis variata." Lucas Cranach festményein a humilis stílust figyeli meg. „Lucae picturae graciles sunt, quae etsi blandae sunt, tarnen quantum distent a Dureri operibus, collatio ostendit." Végül a mediocrist látja megvalósulni Matthias Grünewald esetében: „Matthias quasi mediocritatem servabat."

23 Az egész reneszánsz korának művészetelméleti, esztétikai gondolkodásában meghatározó szerepet játszott az imitatio fogalma. Természetesen minden retorika foglalkozott ennek jelentéseivel, hiszen igen heves viták is parázslottak föl körülötte. Hogy csak két kiemelkedő Melanchthon kortársat említsünk, központi jelentőségű ez Erasmus idevágó írásaiban, de még inkább Johann Sturm elméleti-retorikai munkásságában. A korszak szerzői azonban - szinte kivétel nélkül - a retorikához tartozónak tekintik az imitatio valamilyen szintű, mértékű működését, Sturm esetében szinte ide helyeződnek át a súlypontok. Van olyan műve, amelyben a periódusok imitatiójának történetét, fejleményeit tekinti át hatalmas könyvében. A reneszánsz imitatio-elméletnek egyik sajátos fejezete a Ciceronianismus-Anticiceronianismus terjedelmes vitája. Itáliában izzott fel, de végigfutott az Alpoktól északra eső reneszánsz műveltségű országokban is valamilyen mértékben. Német földön is sokan részt vettek a polémiában, Melanchthonnak is természetesen alapos tájékozottsága