Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Andorka Rudolf: Az igazságosság elmélete

kák, többek között a pápai enciklikák. A szolidaritást nagyjából azonosnak tekintem a felvilágosodáskori filozófiában szereplő' „testvériséggel" és a Bibliában igen nagy hangsúlyt kapó szeretettel. Rawls a szolidaritás értékét nem említi. Ezen a ponton és nem másutt - látom a nagy különbséget a Rawls féle liberalizmus és a keresztény társadalomfilozófia között, mert a szabadság és az egyenlőség hangsúlyos érték a kereszténységben. Hogyan jut el Rawls ezektől az absztrakt értékektől a konkrét társadalmi berendezkedésig? Ebben a liberális filozófiában igen elterjedt társadalmi szerződés gondolathoz, Hobbeshoz, Lockehoz, Rousseauhoz nyúl vissza. A szerzó'déselmélet képviselői feltételeznek egy, a valóságban nem létező kezdeti állapotot, amikor az emberek összejöttek, elhatározták, hogy államban, társadalomban fognak élni, és megtárgyalták, milyen legyen ez az állam és társadalom, megállapodtak bizonyos alapelvekben. Az egyes említett szerzők nagyon eltérő alapelveket vezettek le. Rawls első alapelve az, hogy a társadalom minden tagja a teljes és egyenlő szabadságjogokkal rendelkezik, amíg ez nem sérti mások szabadságát. Ez kézenfekvően következik a liberális értékek sorrendjéből. Ennél lényegesen érdekesebb és problematikusabb az egyenlőségre vonatkozó második alapelve. Eszerint a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, ezeken belül a jövedelmi viszonyokat úgy kell alakítani, hogy azok hosszú távon a társadalom minden egyes tagjának, tehát a legszegényebbeknek is a hasznát szolgálják, és hogy a privilegizáltabb helyzetű társadalmi pozíciókba a társadalom minden egyes tagja, tehát a legszegényebbek és azok gyermekei is, egyforma eséllyel bejuthassanak.A liberális közgazdaságtanban elterjedt az a nézet, hogy az egyéni teljesítményre való ösztönzéshez és ezzel a gazdasági fejlődéshez szükség van a jöveledelem-különbségekre. Rawls szerint azonban ezek az egyenlőtlenségek csak addig fogadhatók el a társadalmi szerződést megalkotó személyek számára, amíg számíthatnak arra, hogy hosszabb távon mindannyian, vagy mindannyiuknak leszármazottai ebből nyernek, mert a gyorsabb gazdasági fejlődés következtében a legszegényebbek is jobb helyzetbe fognak kerülni, mint az egyenlőtlenségeket mérsékelő politika alkalmazása esetén. Ennek nagyon világos mondanivalója a mai Magyarországon is: az egyenlőtlenséget csak az indokolhatja, hogy végül is mindenki részesedik a jobb gazdasági összteljesítmény hasznából. Nem maradhatnak ki belőlük sem a szegények, sem a „versenyképtelenek", sem a „fölöslegesek", sem a „társadalmon élősködők". Azok az akármilyen politikai filozófiát hirdető szerzők, akik az utóbbi kategóriákba tartozók magukra hagyását javasolják, szociálpolitikai támogatásokat ellenzők, egyértelműen ellentétben állnak a Rawls féle liberalizmussal. Hozzá kell tenni, hogy a „versenyképtelen" és más hasonló kategóriák használata értelmetlen, mert nem lehet objektív eszközökkel meghatározni, hogy kik tartoznak hozzájuk. Az esélyegyenlőség feltételének szintén nagyon konkrét mondanivalója van a mai Magyarországon: a Rawls féle liberalizmusból következik, hogy az oktatási rendszert úgy kell alakítani, hogy minden fiatal - a család anyagi helyzetétől, lakóhelyétől, gyermekszámától függetlenül legalább megközelítőleg hasonló eséllyel végezhessen el különböző szintű, típusú és minőségű iskolákat. Rawls igazságosság elméletét sokan és sok oldalról bírálták. Konzervatív filozófusok azt vetették szemére, hogy el sem lehet képzelni egy „társadalmi szerződés előtti" állapotot, mert mindannyian közösségekbe születtünk bele, azokba szocializálódunk, és az így elsajátított értékek óhatatlanul befolyásolnak bennünket, amikor a jó társadalmi berendezkedésről gondolkodunk. Radikális liberálisok kifogásolják az egyenlőség értékét. Posztmodern szerzők kétségbe vonják az értékekben és elvekben