Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Kulturális figyelő

Menni vagy maradni? Szépfalusi István: Ahogyan Bécsben megindultam... I. kötet. 1983-1995-1983, II. kötet 19551956. Kevesen vannak, akik Szépfalusi Istvánt nem ismerik. Mégis néhány adatot ideírok róla. 1950-ben Budapesten a fasori gimnáziumban érettségizett. 1950-től 1955-ig az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója. 1955. október 16-án lelkésszé avatták. Október 19-én érvényes kivándorló útlevéllel édesanyjával együtt, egyébként mint osztrák állampolgárokkal, átgördült velük a gyorsvonat Hegyeshalomnál, a magyar határon. Egy évvel később, 1956. november 5-én a bécsi püspöki hivataltól levelet kap, hogy azonnali hatállyal megbízzák az osztrák szövetségi kormány létesítette menekülttáborokban élő magyar hívek lelkigondozásával. Ezzel véget ért ideiglenes munkahelyeken végzett segédlelkészi szolgálata. A két kötet, melyeket kezemben tartok, formailag napló. A napló irodalomtörténeti meghatározása: az íróját érintő események (naponkénti) föl jegyzései bői keletkező írásmű. Ezért lehetnek benne egészen apró, személyes események is. Mint például cicájuk kiszállításának bonyodalmas folyamata. A két kötet azonban nemcsak napló: egyháztörténeti dokumentumsorozat. Sőt hazai történet is, világtörténeti eseményekre tekintettel. Újságcikkek vannak a szövegbe beleszőve s egyházi hetilap közleményei. Ezeket a naplóíró napról-napra gondosan megőrizte saját feljegyzéseivel együtt. Úgy is mondhatnám: a közelmúlt egyházi és hazai, meg világtörténete bekúszik személyes sorsába. Személyes sorsa 1955-ben drámai fordulatot vesz. Tulajdonképpen ezt figyelhetjük meg a két kötetet elválasztó határon. Hazájából elmegy a szomszédos országba, édesanyja hazájába, amelyhez családi körülmények is fűzik. így érkezik Bécsbe. Méghozzá belső tusák árán. Ennek a benső drámának lejátszódása ismételten elénk tárul a napló lapjain. És ennek végigkísérése az olvasó központi, nagy élménye. Németh László történeti drámáiban jelentkező feszültség tanúi lehetünk. Most ennek szentelek több sort. Szépfalusi István a menni vagy maradni kérdése elé került. Maradni - az akkori magyar sors vállalását hozza magával. Nem hiszem, hogy Szépfalusi István akkor reménykedett volna politikai fordulatban Magyarországon. A világpolitikai helyzet tartósan más irányt mutatott. (Az 56-os magyar forradalom kiváltotta a világ csodálatát, de azután minden, kissé változva ugyan, visszaállt az előző állapotba.) Menni - az ismeretlen jövő elé állította. Kiindulása előtt hat nappal ennek tudatában írja naplójába: „... a holnap, a nagy ismeretlen súlya szakad rám". Azokban a napokban járt nálam Kecskeméten. 1996. novemberében írja nekem a köteten kívüli visszaemlékezésében: „Indultam és te a visszatérés lehetőségére adtál egyháztörténeti példát. Nem bíztattál, nem marasztaltál, de úgy emlékszem: esélyt láttál az egyház számára. Ez nekem egyszerre volt bíztatás és tehertétel, amikor délelőtt megkaptam a határátlépési engedélyt". Még 1987. július 29-én kelt levelében írja nekem: „Belényesi Gergely szavai, tudod, végigkísértek eddig is utamon". Az „egyháztörténeti példa", amelyet Szépfalusi István volt kedves tanítványom elé tártam. Belényesi Gergely, Kálvin magyar tanítványa, akinek 16. századi megragadó történetét, részletesen megírja naplójában a kiindulása előtti napokhoz kapcsolódva. „Belényesi Gergely külföldi tanulmányútja hosszú ideig minden zökkenő vagy letérés nélkül haladt a kitűzött cél felé... Tanulmányútja - kevéssel a cél elérése előtt - mégis hirtelen félbeszakadt. Az a levél törte ketté, amelyet magyarországi hozzátartozóitól kapott. Otthon halálveszedelemmel jár az evangélium hirdetése és barátai mégis hirdetik, háború, pestis, éhínség közepette is az ezer csapás által sújtott magyar népnek... (Váratlanul) elindul hazafelé... Most már csakis ott akar szolgálni..., ahol sok az Isten igéjére éhező, bünbocsánatra és vigasztalásra szomjas lélek: a török hódoltság területén." Ennek a történelmi levélnek olvasása „váltóállítást jelentett" Szépfalusi István életében ahogyan írja 1955. október 13-i naplójában. A II. kötet mottója, a Lelkésznevelő Intézet éléről politikai okból való eltávolításomkor, 1953 májusában az V. évesek búcsúestjén tartott igehirdetésein alapigéje (a régebbi Károlyi-bibliánk ódon szövege szerint): „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhivatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy" (Zsid 11,8). Ábrahám a vak ismeretlennek vágott neki...