Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Evangélikus műhelyek, Fabiny Tamás: Levente Péter és Döbrentey Ildikó alkotóközössége

felelősség, bármilyen játékosnak tűnjék is a mese. Magát az írást csak úgy merem elkezdeni, ha előtte már tisztáztam magamban a legfontosabb gondolatot, amit ki akarok fejezni. Ez lényegében megegyezik a bibliai üzenettel. A televíziós sorozat „égbőlpottyant meséi" is mindmind a hűségről és a gyengédségről szólnak. Boldog vagyok azért és büszke vagyok arra, hogy Janikovszky Éva szerint tudok mesét írni. Megtisztelt ezzel a véleményével. Leírta, hogy meséim közvetlenül a gyermekekhez szólnak, nincs bennük kikacsintás semmilyen irányba. Persze az erkölcsi üzenet a felnőtteknek is szól, akik gyerekeikkel együtt olvassák a meséket. Ilyen szellemben igyekeztem a Dörmögő Dömötört is szerkeszteni 1986 és 89 között. Amikor elvették tőlem, úgy éreztem, mintha egy negyedik gyermekünket veszítettem volna el. Péter: Csapatunkon belül munkamegosztás van. Igazi műhely ez. Kinevezett vezető soha nem voltam, de gazdája mindennek kell hogy legyen. A gazda nem főnök vagy igazgató, hanem olyan valaki, aki összefogja és biztonságban tartja a rábízottakat. Ezt a felelősséget nekem kellett vállalnom. Azt hiszem, képes vagyok úgy megválasztani a munkatársaimat, hogy azok se bólogatójánosok ne legyenek, se a helyzettel visszaélő cinikusok. Azt vallom ugyanis, hogy egy helyzettel lehet élni, éldegélni és visszaélni. A bólogatójánosok csak éldegélnek, lébecolnak, s végül is az egész csapatmunkát kudarcba viszik. A visszaélők saját helyüket sem találják: nem tudják, hogy zsákok-e vagy foltok. A harmadik út az igazi, amikor valaki él a lehetőséggel. Úgy érzem, a mi csapatunk ilyen. Benne Ildikó találja ki, hogy milyen gondolatot szeretnénk nézőinkkel-hallgatóinkkal közölni, milyen értékeket szeretnénk nekik közvetíteni. Az én felelősségem - és elszámolandó talentumom - az, hogy ezeket a gondolatokat képes vagyok-e az öt említett médiumban megvalósítani. Az öt médium abszolút különböző formát igényel. Mindegyiknek megvannak a maga szabályai. Az én erősségem valószínűleg az, hogy az említett állandó értékeket különböző formákban tudom megvalósítani. Műhelyünkben Gryllus Vilmos felel a zenéért. A hetvenes években összesen nyolc zenésszel kísérleteztünk, míg végre rátaláltunk Vilmosra, aki akkor vált ki a Kaláka együttesből. Nagyon fontos, hogy a csapatban megmaradjanak az individuumok. Közben azonban kinek-kinek le kell győznie saját hiúságát és önzését is. Ildikó: Szakmai szempontból már a házasságon belül találtunk egymásra, majdhogynem kényszerűségből. Péter színészként dolgozott, én reklámgrafikusként. Nem volt senki, aki munkáit regisztrálta volna, ezért én kezdtem az addigi anyagokat összegyűjteni és a következőket tervezni, előkészíteni. Ő kivételes ember. Gyermeki őszinteségével persze meg is tud bántani engem is, másokat is. De feltétlenül természetesen viselkedik. Pillanatnyilag egy egészen eredeti gondolatmenetet épít fel. Péter: Ökohagyma című dolgozatom tíz év pedagógiai munkájának az összefoglalása lenne, de szerepet játszanak benne azok az élmények is, amelyeket a Deák téri gyülekezet tagjaiként szereztünk. Lényege az egészségesnek született emberi élet fejlődése, kisgyermekkortól érett felnőtt korig. Ildikóval nem véletlenül ástuk bele magunkat a 3-7 évesek fejlődéslélektanába. Több mint húsz éve kapunk visszajelzéseket, hogy a gyerekeken keresztül a felnőtteket is elérjük. Rendszeremet azért hasonlítom hagymához, mert ez az egyszerű növény és egyben össznépi eledel belülről fejlődik és rétegződik. Az első az ökológiai folyamat, amely a születéstől kezdődik, s az ember ügyességre tesz szert. A második, a belső réteg az ökonómia, amelyben az ember elkezdi összegezni és ésszerűen használni gyermek- és ifjúkora tapasztalatait. Úgy gazdálkodik, hogy környezetével való kapcsolatából több előnye származzék, mint hátránya: igényévé válik az önálló gondolkodás-döntés-cselekvés gyakorlása. De még ez is kevés. A harmadik az ökuméniai réteg, amelyben az ember rájön arra, hogy nem elég ügyesnek és okosnak lennie, hanem a felismert értékrendet másokkal is meg kell osztania.