Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Evangélikus műhelyek, Fabiny Tamás: Levente Péter és Döbrentey Ildikó alkotóközössége

EVANGÉLIKUS MŰHELYEK FABINY TAMÁS Levente Péter és Döbrentey Ildikó alkotóközössége Sorozatunkban ezúttal egy ismert házaspárt mutatunk be oly módon, ahogy a szélesebb közönség talán nem ismeri őket. Jól kiegészítik egymást. Levente Péter állandó vibrálása mellett Ildikó a megtestesült nyugalom. Szenvedélyes, szapora beszéddel Péter viszi a szót, ám ugyanő szinte áhítatos figyelemmel hallgat, amikor felesége beszél. Mindketten közismert emberek: egyikük népszerű televíziós és rádiós személyiség - bár a beszélgetésből majd kiderül, hogy e kettőnél több terület a sajátja -, másikuk meseíró, szerkesztő. Mindkettőjük munkássága alapvetően a gyermekekkel kapcsolatos, jóllehet korántsem korlátozódik rájuk. Emberileg és szakmailag egyaránt eltéphetetlenül kötődnek egymáshoz. Igazi műhely az, amit 30 év szívós munkájával alakítottak ki. A meghatározó családi háttér Péter: Szüleimtől puritán protestáns nevelést kaptam. Nagyváradon születtem, 1943-ban, s mivel fiú lettem, evangélikusnak kereszteltek. Édesanyám és húgom reformátusok. Kisgyerekkoromtól kezdve havonta háromszor evangélikus, egyszer pedig református templomba jártunk. Az ökumené azáltal is belopódzott már az életembe, hogy apai nagyanyám római katolikus volt. Ezen kívül olyan szerencsém volt, hogy Szekszárdon, ahol aztán felnőttem, működött egy zsinagóga. A kántor fiával, Schreiber Andorral nyolc évig egy padban ültem, így aztán éveken át én gyújtogattam-oltogattam a lámpákat a zsinagógai istentiszteleten. Talán ezek az élmények is szerepet játszanak abban, hogy felnőtt emberként is becsülni tudom mások hitét. Ugyanakkor vallom, hogy csak az lehet igazából ökumenikus lelkületű, aki saját felekezetéhez és egyházközségéhez tartozik, s vallását gyakorolja. Két éves koromban, a háború miatt el kellett hagynunk Nagyváradot. Rövid ausztriai kitérő után Szekszárdon telepedett le a család, mert apám jogászként ott talált munkát. Szüleim ma Pécsett élnek, most lesznek 55 éves házasok. Ildikó: Én szolid katolikus légkörben nevelkedtem, ami nekem stabil lelki békét biztosított. Bár kifosztott szegénységben éltünk, teljes gyermeki boldogságban nőttem fel. Középiskolás koromig csöndes és szelíd hitben nevelkedtem, aztán a gimnáziumban mind több KISZ-feladatot kaptam, ami miatt elmaradoztam a misékről. Aztán a pécsi tanárképző főiskolára jártam magyar-rajz szakra, s ott újra igényemmé vált, hogy templomba járjak. Ám úgy éreztem, hogy