Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Andorka Rudolf: Szociológia - a szegények oldalán álló tudomány

kiemelkedés biztosítéka, ha a fiatalok magasabb végzettséget tudnak szerezni és ezáltal a privilegizáltabb rétegekbe kerülhetnek. A jobb módú és a szegényebb családok gyermekeinek erre való esélye azonban mindig is nagyon határozottan különbözött és ez a különbség az utolsó években nőni látszik. Bizonyítja ezt többek között a nem-értelmiségi családból származó és nem-fővárosi lakóhelyű fiatalok arányának erős csökkenése a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, amely jelenleg azon felsőfokú iskolák egyike, amelynek diplomája a legjobb karrier-esélyeket ígéri. A tandíj bevezetése és várható emelése (hacsak nem nyílik mód hallgatói kölcsönök felvételére) feltehetően tovább fogja növelni ezeket az esélyegyenlőtlenségeket. A hierarchia másik végén azok a fiatalok, akik a 8 általános iskolai osztály elvégzése után nem tudnak továbbtanulni, vagy még addig sem jutnak el (mert egyes községekben esetleg csak 6 osztályos iskola működik), igen rossz esélyekkel indulnak. 5. Ma már közismert, hogy a magyar népesség egészségi állapota igen rossz. Ezt bizonyítja a halandóság nagyon kedvezőtlen alakulása már az 1960-as évek közepe óta. Kevésbé közismert, hogy az egészség-betegség-halál vonatkozásában is igen nagyok az egyenlőtlenségek. A segédmunkások várható átlagos élettartama sok évvel rövidebb az értelmiségi foglalkozásúakénál. Ez a halandóság területi különbségekben is megmutatkozik. Budapest ,jó" kerületeiben a férfiak halandósága olyan, mint Nyugatnémetországban, a szegények lakta és leromlott kerületekben azonban a szíriai szinthez hasonló. 6. Az elmúlt évtizedekben a magyar népesség lelki egészségi állapota is fokozatosan romlott. Amikor szociológiai adatfelvételekben ennek tüneteire kérdeztünk rá, kitűnt, hogy azoknak - egyebek között a gyakori erős fejfájásnak, remegésnek, szorongásoknak, idegességnek, kimerültségnek előfordulásáról sokkal többen panaszkodnak a szegény rétegekben, mint a jobb módúak között. Hasonlóképpen gyakoribbak az anómia és az elidegenedés megnyilvánulásai is a hátrányosabb helyzetű rétegekben (lásd a táblázatot). Azt mondhatjuk tehát, hogy az alacsony jövedelem, a hátrányos lakóhely, a munkanélküliség, az alacsony iskolai végzettség, a rossz egészségi állapot, a lelki problémák, az anómia és az elidegenedés halmozódik a mai magyar társadalom hierarchiájának alján elhelyezkedő rétegekben, amelyek a lakosság 20-40 százalékát alkotják. Minél lejjebb megyünk ezekben a szegény rétegekben, annál súlyosabbak a hátrányok, és annál kisebb a remény a kiemelkedésre. A szociológia tudományának fő feladata a tények feltárása. A fenti tények azonban nagy erővel sugallják, hogy a társadalom egészének valamilyen módon segítenie kell a magyar társadalomnak ezeken a hátrányos helyzetű tagjain, családjain, rétegein. Ellenkező esetben a társadalom szétszakad, a tartósan szegények kirekesztődnek belőle. A szociológusok többsége olyan jóléti rendszert, szociálpolitikát tart szükségesnek, amely megakadályozza leszakadásukat. A szociológiai kutatások tehát egészen másfajta következtetésekhez vezetnek, mint az utolsó években divatossá vált szélsőséges neoliberális ideológia, amely szerint az egyén felelős önmaga sorsáért, ezért nem várhat támogatást a társadalomtól. Más szóval a szegény, szerencsétlen, szenvedő embert, a társadalom „versenyképtelen" tagjait nem kell, sőt nem szabad támogatni. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem a klasszikus liberalizmus álláspontja. Ezért szoktam megkülönböztetésül radikális vagy vulgarizált neoliberalizmusnak, esetleg libertarizmusnak nevezni. Mivel nagyon is konkrét és húsbavágó kérdésekről van szó, mint a nyugdíjrendszer átalakításáról és a családi támogatások értékvesztéséről, a vita a szociológusok és a libertárius ideológia képviselői között aktuálisan világszerte és különösen Magyarországon igen éles.