Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Andorka Rudolf: Szociológia - a szegények oldalán álló tudomány

elítélő és a hatalmi különbségeket természetesnek, sőt jogosnak tartó álláspont összeütközésének ótestamentumi példája, amikor Náthán felelősségre vonja Dávidot Hitteus Uriás halaiáért és Betshabé elrablásáért. Náthán próféta tehát a szegények, elnyomottak és üldözöttek mellé álló szociológusoknak mintegy az előképe. Marx Károlyt szoktuk a szociológia időben első alapító atyjának tekinteni. Noha számos megállapítását elavultnak látjuk, jóslatai téveseknek bizonyultak és az általa kezdeményezett politikai mozgalom - igaz, nem csak az ő súlyos hibái miatt -, rettenetes szenvedésekhez vezetett, mégis a szegénység, elnyomatás, kizsákmányolás, elidegenedés vizsgálatával, azoknak a társadalomtudományi kutatás középpontjába való állításával a mai napig példát mutat a szociológia számára. Engels Frigyes pedig a korabeli angol munkásosztály helyzetéről írt könyvében alaposan dokumentálva mutatta be a nyomort és más társadalmi problémákat. A fent említett Max Weber viszont a hatalmi viszonyokra helyezett különösen nagy súlyt, arra, hogy az emberi társadalmakban egy kisebbségnek nagy hatalma van, és rákényszerítheti akaratát a hatalom nélküli többségre. Emile Dürkheim, akit Marx és Weber mellett a szociológia harmadik alapító atyjának, klasszikusának szoktunk tekinteni, elsősorban a modern társadalmakban kifejlődő anómiára, vagyis az érték- és normarendszer meggyengülésére és az ebből adódó normaszegő viselkedésekre, elsősorban az öngyilkosságra fordította figyelmét. Ezzel a szociológiában egy nagyon fontos tradíciót, a lelki szenvedést okozó, illetve a lelki problémák miatt kialakuló önpusztító viselkedések kutatását indította el. A három alapító atya egyike sem volt a szó szoros értelmében vallásos, bár mindhármukat érdekelte a vallás szociológiája. Ebben bizonyára szerepet játszott Weber pietista édesanyja és Dürkheim tudós rabbi édesapja. Érdemes azonban megemlíteni a századforduló táján dolgozó két szociológust, akit nem annyira az elméleti kérdések, sokkal inkább a szegénység konkrét vizsgálata és a közvélemény elé tárása érdekelt. Mindketten vallásosként definiálták magukat, egyebek mellett vallásos meggyőződésük indította őket a szegénység vizsgálatára. Le Play bányamérnökként ismerte meg a francia munkások életkörülményeit és a családi költségvetések vizsgálata alapján mutatta be a szegénységet. Charles Booth, aki a századforduló körül vizsgálta a londoni szegénységet és sok kötetben publikálta kutatásának eredményeit, hogy ezáltal meggyőzze a kormányokat, a törvényhozókat és a közvéleményt a szegénységet enyhítő lépések szükségességéről. Az Üdvhadsereg alapítójának, William Boothnak a testvére volt. A szegénység és a hatalomnak való kiszolgáltatottság, továbbá a tág értelemben vett társadalmi problémák a 20. században is a világ szociológiai kutatásainak középpontjában álltak. Ugyanezt mondhatjuk el az 1960-as évek elején újjászületett magyar szociológiáról is. Legfontosabb kutatási eredményei voltak: a hivatalos ideológiával ellentétes egyenlőtlenség, a városok és falvak közötti szakadék, a társadalmi mobilitás területén jelentkező esélyegyenlőtlenségek kimutatása, a figyelem felhívása az öngyilkosság, az alkoholizmus és a lelki betegségek gyakoriságának állandó növekedésére. A szegénység kutatása, vagy pontosabban a „szegénység" kifejezés használata tabu volt egészen a Magyar Szociológiai Társaság 1981. évi konferenciájáig, amelynek témája a többszörösen hátrányos helyzet, vagyis a szegénység volt. Ezt követően kezdte a Központi Statisztikai Hivatal a létminimumot kiszámítani, és ennek alapján mutatták ki az alacsonyabb jövedelmekből élők arányát.