Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Ribár János: A halál teológiája

értelmét elvéteni (innen: bűn, illetve vétek). Erre már nagyon sok teológus felhívta a figyelmet, ezért eltekintek a szakirodalom felsorolásától. 3 Az evangélikus temetési liturgiában így olvasható: „Istenhez fordulunk kegyelemért, nála keresünk vigasztalást, útmutatást, reménységet". Evangélikus Agenda, 410. old. MEE Sajtóosztály, 1986. 4 Ugyan olyan természetes, mint a szexualitás, miképpen a kettőt képes hasonlóképpen kifejezni a héber szókincs. Erre példa Lót leányai bűnének megfogalmazása - amikor ittas apjukkal akarnak hálni , s indokuk, hogy nincs olyan férfi, „aki hozzánk bejönne az egész föld szokása szerint", valamint Dávid búcsúja a földi élettől, amikor Salamont még jó tanácsokkal kívánja ellátni, „...én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy.". (1. Móz 19,31 és 1. Krón 2,1 k.) 5 Az Újszövetség legszebb példáinak egyike János evangélista. Mk 3,17 szerint a neve még Boanergesz, vagyis a „mennydörgés fia" (erőszakosságra utaló elnevezés), amit igazolni látszik a Lk 9,51 kk, amikor a samáriaiak nem fogadják be Jézust és Jánosék pusztító tüzet akartak rájuk kérni. Jézus visszautasítja ezt a mennydörgősséget. S ez a János lesz az - a hagyomány szerint -, aki végül a legszellemibb evangéliumot megírja, és Jézus lényét, a megtestesült szeretetet a legmélyebben érti meg (1. Jn 4,7: „Isten szeretet"). 6 a./ Jákob érett felnőtté válik a Jabbok gázlónál, és a csalóból Izrael lesz (1. Móz 32,23 kk); b./ Érett felnőtt József, amikor apja Jákob halála után megbocsát az őt hajdan, kiskorában rabszolgának eladó testvéreinek. (1. Móz 50,15 kk) 7 A bibliai rezignáció csak „átmeneti, ideiglenes". A bibliai gondolkodás nem is ismeri a tragédiát, csak a drámát, mert bármilyen tragikus helyzet - Istennek köszönhetően - mindig jóra fordul. 8 A bibliai halálértelmezés menetében konfliktus helyzet két teológiai állítás között volt: az egyik oldalon úgy látszott, hogy Jahve hatalmának a Seol kapujában vége, hiszen megszűnik az Isten minden közelsége: „Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai... ágakat hoz mint a csemete... de ha a férfi meghal, lehanyatlik, ha az ember kimúlik, hova lesz?" (Jób 14,7-10) A másik oldalon viszont minden egy esetleges dualizmus ellen szólt, az Ószövetség nem hajlandó elismerni egyetlen pillanatra sem, mintha Jahvének egyenrangú ellenfele lenne, ami még az ő hatalmának is határt szab. Tehát az egyik tézis szerint a Seol isten-nélküli-nincs-lét-valóság (még megfogalmazni is majdnem lehetetlen), ahová Isten uralma nem hatol be. A másik tézis szerint pedig ez Isten ellen-valósága lenne, azaz dualizmus, ami viszont az ótestamentumi teológiában kizárt, mert az Isten abszolút hatalom. Ezért elérkezik az az idő is, amikor majd megszólal az a hang, hogy „ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájába feküdnék le, te ott is ott vagy." - Zsolt 139,8. Ugyanez még például Ám 9,2, 1. Sám 2,6 stb. S ekkor már megnyílt annak a lehetősége, hogy a halálfia ember az Istennel való kapcsolatát a Seolban is megélje. 9 A gyakorlati teológia speciális, emberközpontú területei: homiletikai (igehirdetés), katechetika (gyermekek oktatása), diakónia (szeretetszolgálat), poimenika (lelkipásztorolás). Vannak még egyéb területek is, de azok ebben az összefüggésben nem játszanak szerepet. A gyakorlati teológia elkülönített területei között nagy az átjárás, mert az egész ügy (evangélium) szubsztanciája köti össze azokat. 10 O. Pfister svájci protestáns lelkész S. Freuddal állt levelezésben. Pfister kísérletet tett arra, hogy a lélektani tételeket egyháziasítsa. Később C. Jung nyújtott baráti jobbot a teológusoknak. Az 50-es években kezdődött a nyitás a teológusok részéről a lélektani iskolák felé. Különösen ismertek ezen a területen: Joachim Scharfenberg és Hans-Joachim Thilo in.: Handbuch der Seelsorge, Evangelische Verlagsanstalt, Berlin, 1983. 11 J. Scharfenberg: Einführung in die Pastoralpsychologia, UTB Vandenhoeck, Göttingen, 1985. 12 J. Wittkowski: Tod und Sterben - Ergebnisse der Thanatopsychologie, UTB Quelle und Meyer, Heidelberg, 1978.