Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Kulturális figyelő

költői, Bp., 1979). A szövegek jegyzetei a Szilády-féle kiadásban utolérhetőek, de talán szerencsés lett volna a jelen kiadáshoz is néhány magyarázatot mellékelni. 2. A tanulmány egy változata megjelent a Magyar Irodalomismeret című folyóirat 1996. évi szeptemberi számában. 3. A tanulmány-szerző Tőkei családneve elírásból származik, eredetileg Tőke volt. 4. Tőke Ferenc három latin nyelvű verse is olvasható a kötetben Szepes Erika fordításában. Egy közülük Istvánfí Pál halálára készült epitaphium, kettő pedig Istvánfí leányának, Erzsébetnek korai halálára készült sírfelirat, illetve halotti vers. „El ne feledd az ősöket" Kötcse monográfiája, szerkesztette: Stirling János (Kötcse, 1996)8701. „El ne feledd az ősöket, kik erdők, mocsarak helyén mezőket, utat, szőlőket neveltek s falvakat." Ezzel a Keresztury Dezsőtől vett idézettel kezdődik ez a 870 oldalas monográfia, mely 1996 augusztusában jelent meg Kötcse Község Önkormányzatának kiadásában. A könyv nem csak a terjedelmében, de minőségében is jelzi: a kötcseiek és a községhez közel állók komolyan vették a költő intését, és az utókor számára is maradandóvá, mindig hozzáférhetővé szerették volna tenni a múltat, az ősök életét ebben a Balatonszárszótól 8 km-re délre fekvő ősi településen. A könyv megjelenésének időzítése mutatja, hogy Kötcse története is szerves része a magyarság 1100 éves történelmének, sőt megtudhatjuk azt is, hogy már a római koriban is éltek ezen a helyen emberek. Kötcse helyén egy jelentős római település állt egykor. Több régebbi helyi gyűjtés felhasználásával, a könyv 28 szerzőjének komoly és precíz kutatómunkájának gyümölcseként született meg Kötcse helytörténetének az az igazán széleskörű feldolgozása. A könyvben teljes történelmi áttekintést kaphatunk a település múltjáról, egészen napjainkig. Külön részekben tájékozódhatunk a község gazdaságtörténetéről, a mezőgazdaság alakulásáról. Az egyháztörténeti részben mindhárom történelmi felekezet történetéhez kaphatunk hasznos információkat. A legbővebben persze az evangélikusság története került feldolgozásra (Fabiny Tamás, a gyülekezet egykori segédlelkésze által), hiszen az 1700-as években betelepített németek mind evangélikusok voltak, így a település lakói sokáig őrizték meg vallásukat egyedül evangélikusokként az egész környéken. (A község címerébe is bekerült a Luther-rózsa, mely jelzi az evangélikusság máig is meghatározó, irányító szerepét Kötcse történetében.) A művelődéstörténeti adalékok nagyon jó kiegészítésül szolgálnak az általános történelmi adatokhoz. Külön foglalkozik a könyv a kötcsei nemesi családok történetével és a nemesi kúriák építészetével. Egy helytörténeti monográfiából természetesen nem maradhat ki a néprajzi megközelítés sem. A kötcsei népszokások bemutatásából megtudhatjuk, hogy hogyan ünnepel(t) a kötcsei ember. Külön fejezet szól a talán legnagyobb kötcsei ünnepről, a „kerbajt"-ról (Kirchweith), vagyis a templomszentelési emlékünnepről. A kötet különböző visszaemlékezésekkel, vallomásokkal, valamint a község „nagyjainak" arcképvázlatával zárul. Hadd idézzek végül a kötcsei Antali-család az olvasó számára legismertebb sarjának Antall Józsefnek leveléből, melyet egy, a községben tett látogatása után írt Trimmel Henriknek, az evangélikus gyülekezet felügyelőjéhez: „Hiányoznak bizony a szolgálatot vállalók, a hivatásért élők, a községben, népben, nemzetben gondolkodó emberfők az újabb nemzedékben, megtört a folytonosság, hát ne hagyjuk, amennyire lehet, mert múlt nélkül nincs jövő." Erre a múltra kívánja felhívni a figyelmet ez a könyv úgy, hogy közben bízik a jövőben. Példaértékű lehet ez a mű, amely ennek a kicsiny, de nagy múltú somogyi községnek a helytörténetével ismerteti meg az olvasót. Baranyay Csaba