Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Kulturális figyelő

„Ti, kikben nagy magyar Hazánk újraszületik..." „Eltökéllettem magamban, hogy én szegény magyar nemes ifjú... akár mint katona, akár mint egyszerű polgár szívem véréből, hazafiúi érzelmemből, mint a selyembogár gyomrából egy fonalat fonok, melynél fogva veszni indult magyar nemzetiségünket magyar nyelv, érzés és írás által ha csak kevés idővel is, tovább életben tartsam." foglalja össze az alig húsz éves Kisfaludy Sándor a 18. századvég nemesi ifjúságának célkitűzéseit. A század hetvenes éveiben kibontakozó bécsi magyar irodalom, azaz Bessenyei és a köré csoportosult testőrírók nyelvtudásukkal, európai műveltségükkel a modern magyar irodalom lehetőségét teremtették meg, eszméik, a nyelv csiszolása, a kevésbé ismert műfajok meghonosítása, a Tudós Magyar Társaság felállításának terve átívelnek a polgári Magyarország létrehozását célul maga elé tűző reformkorba. E gondolat jegyében avatták a bécsi magyarok március 15-én a 250 éve született Bessenyei György szobrát a Trautson-palota melletti parkban. A szobor a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ajándéka, alkotója pedig Fekete Tamás szobrászművész. Az oszlopon magasodó mellszobor az innsbrucki vár freskóján található egyetlen hiteles Bessenyei ábrázolás alapján készült, írónk tekintete az egykor Bécsben szolgáló magyar nemes ifjak lakhelye, majd az első világháború után a Klebeisberg Kunó alapította Collegium Hungaricumnak helyet adó testőrpalota felé fordul. Az avatóbeszédre Erdődy Gábort, az ezer éves államalapítás miniszteri biztosát kérték fel, a műsorban kitűnő magyar és német kiejtéssel idézték Bessenyei szellemét a Fasori Gimnázium növendékei. Ugyancsak ez alkalomból a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Collegium Hungaricum közös rendezésében Bessenyei György és a magyar testőrírók címmel kiállítás nyílt, amely 1760 és 1800 között mutatja be a Mária Terézia által már jóval korábban kezdeményezett, de csak 1760-ban felállított Magyar Nemesi Testőrgárda és a vármegyék által javasolt és kiválasztott testőr nemes ifjak életét. „Bécsnek kellett vállalnia a nagy kohó szerepét, melyben mindenkiről leolvadnak az állam szolgálatában hasznosíthatatlan partikuláris nézetek és kultúrák salakjai, s amely egy felsőbbséges, egyszínű nyugati kultúra szellemében egybeolvasztja a vezetésre hivatott rétegeket" (K. László József). Hogy e kohó salakjából miként építettek a nyugati szellem által megtermékenyítve mélyen nemzeti irodalmat Bessenyei és Báróczi vezetésével testöríróink, erre a kérdésre igyekszik választ adni a kiállítás, amely emléket állít nem csupán az ismert önálló alkotóknak, a két vezéregyéniség mellett Barcsay Ábrahámnak és Kisfaludy Sándornak, hanem felidézi a kevésbé ismert, a francia, angol és német felvilágosodás közvetítőinek alakját is, Czirjék Mihályt, Naláczy Józsefet, Bessenyei Sándort és az inkább politikai szerepéről nevezetes Laczkovics Jánost. A gárda mindennapjairól Báróczi naplórészletei adnak hiteles tudósítást, a Budapesti Hadtörténeti Levéltár és Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokának portréi, metszetmásolatai, dokumentumai képet nyújtanak a testőrség történetéről, kapitányairól, napi feladatairól és azokról a kiemelkedő történelmi eseményekről, amelyeken a magyar gárdisták teljesítettek szolgálatot. A tárlók az Országos Széchenyi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum gazdag kézirat- és könyvanyagából készített másolatokat, testőríróink Bécsben megjelent munkáit, azok illusztrációit, személyes tárgyait, sorakoztatják fel, megjelenítve azt a kettős létformát, amelyet a testőri kötelesség és az írói elkötelezettségjelentett. (A kiállítás április 15-től a Petőfi Irodalmi Múzeumban is látható. 1053 Budapest, Károlyi Mihály utca 16.) Benkő Andrea