Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.
Kulturális figyelő
gyülekezeti állások vállalása előtt rendszerint évekig tanítottak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy jó kapcsolat alakulhatott ki lelkész és tanító között. Az egyes vidékek földesurai nagyon fontosnak tartották az iskolákat és segítették azokat. A tanítók továbbképzéséről is gondoskodtak, egyházi és egyesületi alapon. Az aszódi tanítói kör tanítói értekezleteinek fennmaradt jegyzőkönyvei érdekes adalékokat szolgáltatnak arról, hogyan segítették egymást az oktatók a megfelelő szakkönyvek beszerzésében, kölcsönkönyvtári alapon, hogy lépést tudjanak tartani a kor pedagógiai szellemével. , A harminc-harminckettő községben és városban alakult iskolák fejlődése Pest megyében kitekintést enged az ország más megyéire is, hiszen nagy különbségek nem igen lehettek az egyes települések között, ha az anyagiak rendelkezésre álltak. Egyházunk struktúráinak jellegzetességére következtethetünk abból, ahogyan pl. Elefánt Mihály tápiószentmártoni lelkész és esperességi főjegyző 1948-49 után a felügyelők feladatait meghatározta egy utasításban. A korábbi patrónus-fóldesúr helyet itt a lelkészek mellé rendelt és a tanítók munkájáért is felelős egyházközségi felügyelő tisztsége kerül előtérbe: gondoskodjék az iskoláról, „hogy mind az egész ifjúság, mely tanulásra képes, hasznát vehesse az oskolának... s akként tanítassék, miként a tanulók kora s helyzete kívánja, hogy annak, mit tanultak, egész életükben hasznát vehessék..." (71.) Az anyagi gondoskodás azt jelentette, hogy a felügyelő „...nem is engedi meg, hogy a lelkipásztor és az oskolatanító maguk legyenek behajtói befizetéseiknek", ő köteles gondoskodni arról. Kiemelkedő iskolái voltak a megyének Aszódon, ahol leányok számára gimnázium szerveződött. Az áttekinthető és egyes korszakokat ábrázoló statisztikai adatok segítik a tájékozódást és a tanulmány végén német és szlovák összefoglaló található. Bárcsak más egyházmegyék és egyházközségek is követték volna ezt a jó példát és megírták volna iskoláink történetét! Dr. Harmati Béla Harmati Béla Murteri kövek Szépfalusi István, Héttorony Kiadó, 1995. 2591. A szerző személye teszi koherenssé a tartalmában (témájában), stílusában, az interjúk készítőit tekintve egyaránt sokszínű kötetet. Szembesülések, Szempontok, Alkalmak címeket viselik a könyv fő részei. Az elsőben 1982 és 1993 között készült tizenhat interjú található. A Szempontokban Szépfalusi István tizennégy - 1986-1993 között írt - munkáját olvashatjuk. Az Alkalmak már inkább csak illusztrálása - hat esemény kapcsán - az előbbieknek. Gyöngyszemek ezek, elég megemlíteni a Kopacz Mária kiállításain elhangzott megnyitó gondolatokat. A Szembesülések interjúiban negyven év európai történelmének, politikájának, kultúrájának számos - elsősorban magyar - vonatkozásával találkozunk. A lelkész, az író, a szociográfus, a menekültügyi szakember és nem utolsósorban a kultúra szerelmese és munkálója nyilvánul meg a kortörténetileg is érdekes, izgalmas interjúkban. A lelkész az Egyház a társadalomban címet viselő, négy interjút tartalmazó blokkban van meghatározóanjelen. 1991-ben Tóth-Szöllős Mihály mutatta be hosszú idő után - Lelkészíró - szervező - címmel Szépfalusit a magyar evangélikusoknak, míg Fabiny Tamás Születésnapi beszélgetés-e a 60. születésnapon, 1992 : ben jelent meg, ugyancsak az Evangélikus Életben. A Szempontok legerősebb része az ausztriai magyarsággal foglalkozó hat - tanulmányértékű írás. Igen izgalmas az Egyház a rendszerváltás küszöbén összefoglaló címen közölt, 1989-90ben született három dolgozat. Ezek egyikében - akárcsak a kötet más írásaiban is - állást foglal a Magyarországi Evangélikus Egyház legújabbkori, 1987 utáni történelmének reformfolyamat jellege mellett, elemezve a személyi és egyéb változásokat. Lehet, hogy a kötet címadó írásával kellett volna kezdenem az ismertetést. Murter szigetén, Horvátországban, Ciprada-kempingen született az írás, ahová Szépfalusiék 1968 óta járnak és a háború befejezése után ismét oda siettek. A