Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Kulturális figyelő

neveznünk), hogy Bonhoeffer mély és hiteles, „igaz tanításában" evangelikálók, liberálisok, pietisták és felszabadítás-teológusok is közös alaphangot találtak. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy a fordító 3 évi munkája során (amelyet élete legfontosabb éveinek mond) a legnagyobb segítséget éppen egy bencés szerzetestói, Sólymos Szilvesztertől kapta. AKöuetés tartalmi és formai középpontjában a Hegyi Beszéd magyarázata áll. Eredetileg nem is könyvnek készült, hanem a szerző 1935 és 1937 között, a német Hitvalló Egyház Zingst-i és Finkenwalde-i lelkészképző iskoláiban előadott gondolatait gyűjtötte össze és adta ki a műben (1935 a Hitvalló Egyház pályájának legmagasabb pontja, innentől a mozgalom hanyatlani kezd.) Bonhoeffer a Követésben meg van győződve arról, hogy a Hegyi Beszéd nem „interimetika" (A. Schweitzer), és nem is a teljesíthetetlen törvény toronymagas erkölcsi igényeinek kifejtése (ahogy ezt sok evangélikus magyarázó érti), hanem ebből Jézusnak a keresztény élet rendkívüliségére hívó szavát hallja megfogalmazódni. A műben szembeszáll az „olcsó kegyelem" illúziójával a „drága kegyelem" értékének védelmében: „Drága, mert követésre hív, kegyelem, mert Jézus Krisztus követésére hív; drága, mert az ember életébe kerül, kegyelem, mert csak így ajándékoz életet; drága, mert a bűnt elveti, kegyelem, mert a bűnöst megigazítja." (16.) Pállal és Lutherrel együtt vallja, hogy Krisztus követése a kereszt útja, az egyetlen, amelyen örömet és békességet lehet találni. Krisztus parancsa nem csak a hitre irányul, hanem az engedelmességre is, e kettőt a reformátori örökségen belül sem lehet egymástól függetlenül megérteni. Megmutatja, hogy az evangéliumi tanítványság fogalma maradéktalanul megjelenik az újszövetségi levélirodalom egyházi nyelvezetében, és ezzel együtt a mai egyház nyelvében is. Ahol pl. Jézus tanítványokat hív el, ott Pál keresztelésről, vagy a Krisztus testéből való részesedésről beszél. Hangsúlyozza, hogy az egyház a világban van, de nem a világból való; hogy Isten emberléte miatt minden ember elnyerte az istenképűség méltóságát; és hogy a legkisebbek elfogadása Krisztus elfogadása (ezekkel kétségtelenül a nemzetiszocialisták zsidó-ellenessége ellen is szól). A teológiatörténet Bonhoeffert - főként be nem fejezett utolsó műve, az Ethik alapján a szekularizáció teológusai között tartja számon. A Követés szerzőjének világról alkotott nézeteit E. Bethge, Bonhoeffer legjobb ismerője így fogalmazza meg: „A világ a Nachfolge Bonhoefferénél még csak egy fenyegető dzsungel, amelyen át kell menni; nem tűnt el a világ, nagyon is látható." És folytatja azzal, hogy tévedés volna Bonhoeffert úgy interpretálni, mint aki a világ valóságából a Krisztuskövetés gettójába menekül. „A

Nachfolge gettója nem a pietisták lesállása és nem a rajongók másvilága; azok egyike sem marad hű a földhöz. Hanem ez a gettó harcra hívás: összpontosítás és beszűkítés, hogy a határtalan Üzenet a tágas földet újra visszanyerje." Bonhoeffer teológiája eszkatológiai teológia (a Hegyi Beszédet is így értelmezi), „mivel (azonban) az utolsó előtti elébe tolakodott az utolsónak, az utolsó védelmében az utolsó előttire tette a hangsúlyt". Nagy öröm az érdeklődő magyar olvasónak, hogy ebben az évben Luther „De servo arbitrio"-jának fordítása után magyarul veheti kezéb a XX. század egyik leghitelesebb evangélikus teológusának kiemelkedő művét, a Követést is. Ezt a könyvet tartalma, stílusa, meditativ jellege miatt breviáriumként kellene használni; kár, hogy az egyébként szép kiállítású fordítást mérete e célra nem teszi alkalmassá. Sajnos a mű korrektúrája sem sikerült hibátlanul. Betűhiányokon és fölöslegeken kívül pl. a bibliai hivatkozásokba, a görög szavak helyesírásába csúszott több hiba is az átfésületlenség érzését kelti az Olvasóban. A fordítói kéziraton még ez a cím áll: Krisztus-követés. A Nachfolge angol és francia fordítói mindkettőnél merészebbek voltak: az első „A tanítványság ára", a másik „Drága kegyelem" címet viseli. Talán azért, hogy egy nagyon jó könyvet a szűk értőkön és ismerőkön kívül szélesebb olvasóközönséghez juttathassanak? E. Bethge szerint Bonhoeffer szándékosan nyers mondatait nem lehet kifogástalanul lefordítani, ennek ellenére - a jó fordítás alapjaként - elismeréssel szólt arról, hogy a magyarfordító, Böröcz Enikő megértette a szöveget. Kinek ajánlom a könyvet? Természetesen mindenkinek. Annak, aki távoli és tiszta képet szeretne kapni a Jézus-követés lényegéről és részleteiről, annak, aki meditálni szeret, de annak is, aki sok évi egyházi gyakorlat után új szempontokat keres hitében, esetleg hit és gyakorlat, megigazulás és megszentelődés, hit és engedelmesség kérdéseiben bármikor a Krisztus-követés mélyére kíván hatolni. Béres Tamás