Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Kulturális figyelő

Luther művet adott ki magyar fordításban. Népszerű lett Albert Greiner Luther Márton az igazság megszállottja című - elsősorban az ifjúság számára írt - könyve is. A most megjelent füzet valamiképpen mégis hiánypótló a maga nemében. Olyan műfaj, amire ma szükség van. Szekularizálódott, állandóan változó világunkban az élet gyors megélése, új és új információk szerzése, gyors eredmények elérése szinte az egyedüli hajtóerő, amivel együtt jár az állandó időhiány, sietés, sajnos a tömegszerűség és középszerűség is. Ez a kor nem kedvez az elmélyedt gondolkodásnak. A szellemi értékek devalválódtak, mégis igény jelentkezik irántuk. Agyakran negatív jelenségek mögött hatalmas, kiáltó hiányérzet húzódik meg. Az élettempó azonban nagy művek tanulmányozására a legtöbbször nem ad lehetőséget. Marad az innen-onnan összehordott, gyakran hamis információhalmaz. Ez a helyzet Luther és a reformáció megértésében is. Ez a füzet éppen abban hiánypótló, hogy Luther életét, reformátori munkájának főbb állomásait a legegyszerűbben, világosan, lényegre törően, röviden és képek kíséretében mutatja be. Fiatal, öreg, értő és különösebb előképzettség nélküli olvasó is élvezettel veheti kézbe és forgathatja. A szöveg autentikus, a képanyag eredeti, 19. századi művészek alkotása, akiket szerencsére felváltva ihletett meg Luther színes, izgalmas, gazdag életének egy-egy jelenete. Ezekből a művekből állt össze Luther Márton élete képekben. A képanyagból elsősorban Gustav König néhány képe elterjedt Magyarországon még a háború előtt, de most más művészek alkotásaival kiegészítve teljes vonulatában elevenedik meg a képek által Luther kora, és a 19. századi látásmód. Kevésbé ismert eseményt örökít meg pl. Carl August Schwergeburth alkotása, amelyen az a jelenet látható, amikor Luther a wormsi birodalmi gyűlésről hazatérőben édesapja szülővárosában, Möhrában rokonai körében a szabad ég alatt prédikál. Szinte soha nem nyer említést Luthernek a pestisjárványok idején tanúsított magatartása, amely Gustav König képén látható. A képek a kezdeti küzdelmes évek után tematikusán mutatják be a bibliafordító, igehirdető, kátét oktató, zenét szerető reformátort. Ez a füzet bizonyára hozzásegít mindenkit Luther és a reformáció jobb megértéséhez. Kinczler Irén A teológiai kutatás mint hitmélyítő folyamat Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. Evangélikus Sajtóosztály. Budapest, 1996. 142 l. ADiakonia folyóiratban éveken keresztül közölte esszéisztikus tanulmányait Veöreös Imre. Sokan már akkor felfigyeltek arra, ahogy szerzőjük a legújabb kutatásokkal is lépést tartva mutatott be egy-egy újszövetségi könyvet és iratcsoportot, különös tekintettel a bennük megmutatkozó teológiai tartalomra. A szerző most nem csupán kötetbe rendezte korábbi tanulmányait, hanem ki is egészítette azokat. A munka első látásra újszövetségi bevezetésnek (izagogikának) tűnhet, de a türelmes olvasó többet kap ennél: Újszövetségi teológiai vázlatot is, amelyben részletes elemzések mutatják ki az evangéliumok tanítása mellett a páli vagy a jánosi teológia sajátosságait; valamint hermeneutikai kitekintést is, amelynek során az írásértelmezés elmélete kerül górcső alá. Ezek mellett olykor részletekbe menő exegézissel is szolgál, pl. Rm 1Uszakasznak elmélyült magyarázatával. A gyakorlati alkalmazhatóságot pedig az az epilógus bizonyítja, amelyben egy - a kőbányai gyülekezetben - elmondott igehirdetését eleveníti fel. Amikor az olvasó ehhez a részhez ér, már tudja, hogy mit miért mond az igehirdető, s valóban a gyakorlatban láthatja, hogy a bibliakutatás eredményeit hogyan lehet a szószéken alkalmazni. Az elegáns stílusnak és a közérthető fogalmazásnak köszönhetően korántsem csak szakteológusoknak szól ez a könyv, hanem várja mindazok érdeklődését is, aki az Újszövetség keletkezésével és tartalmával elmélyülten kívánnak foglalkozni. (Urai Erika ízléses fedélterve és gondos tipográfiája is fokozza a könyv vonzerejét.) A munka azonban tudományos igényű is. Ennek jegyében talán jobb lett volna, ha Veöreös Imre nemcsak nevükben utal egyes szerzőkre. Akönyv végén megadott bibliográfia is csak válogatás egy