Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Lászlóffy Aladár: A testen túl (vers) - Vitó Zoltán: Szonett a látásról (vers)

LÁSZLÓFFY ALADÁR A testen túl Elkésett hajtás, nem számol az ősszel Belső parancsa fennebbről ered. Te aki törpe évszakokból jössz el, telelni elbújsz, mint az egerek már irigyelni kezded őt, a bátrat, akit közei-körülmény nem riaszt, nem lépeget, ha indul: végig vágtat, nem kéri, várja, lesi a tavaszt: Elkésett hajtás: pár hónap s lefagyva elrettentő példa vagy vértanunk! Örök kérdés: a testre vagy az agyra bizatik.. .hárul.. .támaszkodhatunk...? Elkésett hajtás, nem számolt a dérrel, belső parancsa fennebbről való. Mint Rajnákon, Dunákon - ő a vérrel amit szállíttat - nem az elhaló, a pusztuló világ anyaga lenne, hanem az új, a végleges levél s az Isten életüzenete benne ő végig ennek tudatában él. Nem jobb neki e lelkes tévedéssel? Te kitelelsz, hogy venyige maradj s a végleges virággal végig késel... Az agy is test - de nem a test az agy. Vitó Zoltán Szonett a látásról (Feleségem Édesapjának) Még lányod védve, orrzó vágyam ellen emelted közénk féltésed falát, jogosan vívott ádáz küzdelemben értettelek én, tolvajló gálád, mígnem a harcban magad érve tetten, felkínáltad a béke italát: győzött benned a legnemesebb szellem, s lettél számomra is Apa, Barát... Szíved példáján lelkem is okult, s szemem látó bölcsességet tanult: A fának, melynek hajtását kívánom és amelynek gyümölcsét leszedem, virágjában a törzsét is csodálom, sarjában gyökerét is szeretem.