Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Az igehirdető Túróczy Zoltán emlékére

tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek". Isten tehát elégtételt szerzett a megölt Jézusnak. Borzalmas dolog az, amikor az ember meglátja, hogy mikor emberek ellen vétkezik, akkor is mindig Isten ellen vétkezik. Isten azonosítja magát az édesanyám könnyeivel, az édesapám szomorúságával, a testvérem neheztelésével, a hitvestársam panaszával, a gyermekeim elhanyagolt lelkével. Azonosítja magát a szegénnyel, kit nem karoltam föl, a beteggel, akit nem látogattam meg, a síróval, kinek könnyeit nem töröltem le. Olvassuk csak el Máté evangéliumának 25. fejezetét és meglátjuk, hogy minden bűnt az Úr ellen cselekedtem, minden bűnöm tehát felségsértés. Nem csoda, hogy mikor ezt az ember meglátja, megkeseredik lelkében és azt mondja: „Mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak!?" És nem csoda, hogy ez a kérdés nem a morfondírozás szórakozása, nem a tanácstalanság töprengése, - ez a kétségbeesésnek a sikoltása. Mit csináljunk? Nincs számunkra szabadulás! A bűneink élnek, a bűneink üldöznek minket, a bűneink áldozatával Isten azonosítja önmagát! A finn theológiában van egy sajátságos fogalom: a vészérzet. Erre építik fel egész igehirdetési szolgálatukat. Fel akarják ébreszteni az emberekben azt a tudatot, hogy nincs számomra menekülés! Hadd sikoltson fel összetörve a Lélek: Mit cselekedjem?! Ezután a sötét keserűség után mindig hálás talajra talál a pünkösdi tanács: „Térjetek meg!" És mindig felejthetetlenül ragyog fel a pünkösdi vigasztalás: „Es veszitek a Szent Lélek ajándékát.!" Azt hiszem, sokan nem gondolnak arra, hogy alig van veszedelmesebb ének, mint amit most énekeltünk: „Jövel Szent Lélek Úr Isten!". Mikor ezt énekeled, akkor nyugtaianítást, megkeseredést, kétségbeesést kérsz magadnak. De azért ne hagyd abba az éneket! Fújjad tovább! És akkor meg fogod látni, fel fog zendülni ajkadon ez igehirdetés első mondata is: Oh. de csodálatos jó megteljesedni Szent Lélekkel! Ámen. Nagy Judit: Himnusz