Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Fónyad Pál: A Luther-kép változásai

Ószövetségnél, az még nem antiszemita. Luther sajnos ezen a megállapításon túlment és azt ajánlotta az 1543-ban megíratában, hogy a zsidók házait és könyveit el kell égetni. Ezt a kijelentését szépíteni nem tudjuk, hanem csupén bocsánatkéró'en megállapíthatjuk. Luther mentségére mondható, hogy a zsidókat vérrokonainak nevezte. Mint a késóközépkor szelemi gyermeke vélekedett a zsidókról. Nem nevezhető az antiszemitizmus ősatyjának, ha az evangélium jegyében meg akarta a zsidókat szabadítani a törvénytől. (Id. Heiner Grote: Luther und die Juden. Materialdienst des Konfessionskundlichen Institutes Bensheim, 4/83,63. kk.; Erich Gritsch és Marc Tanenbaum, lwi 27/83, 12.). A nemkeresztény, főleg a marxista Luther-kutatás Már utaltam az iskolai történelemkönyvekre, amelyek Magyarországon eddig az általánosan elfogadott és tanított Luther-kép tükörképei voltak. Az általános iskola 6. osztálya tankönyvében 1976-ban ez olvasható: „Luther Márton német egyetemi tanár a polgárság véleményét fejezte ki, amikor felemelte szavát az egyházi visszaélések ellen, s vallásos élet megreformálását, illetve megjavítását követelte (1817). Luther nem imerte el a pápát az egyház fejének. Kárhoztatta a szerzetesi intézményt, s az egyház sok szertartását haszontalanságnak tartotta." (12. kiadás, 1976. 126. k.) Ez a tanítandó vélemény a reformáció redukciója volt. Érdekes módon második része igen hasonlít a római-katolikus általános Lutherről alkotott felfogáshoz, azaz, hogy a pápát, a szerzetességet és az egyházi szertartásokat nem fogadta el. Egyébként ez a tankönyvbeli idézet nem egyedülálló. Ausztriában is ez az általános megjegyzés található a tankönyvekben. Ott ötvöződik a közismert és megtapasztalt egyházellenes szociáldemokrácia egy katolikus Habsburg felfogással a protestantizmust illetően, és mindmáig hatással van az oktatásra és a közvéleményre. Az 1985-ös magyarországi általános iskolák 6. osztályának tankönyvében már ez áll: „Luther Márton egyetemi tanár a katolikus egyház megreformálását, megújítását követelte (1517). Abűnt egyedül Isten bocsáthatja meg

5-hirdette. Véleménye szerint az ember papi közvetítés nélkül közvetlenül intézheti el bűneit Istennel. Ha pedig a papi közvetítés fölösleges, akkor nincs szükség a pápára, főpapokra, szerzetesekre, sőt egyházi birtokra, tizedre sem. Luther tanítását több fejedelem és földesúr is támogatta." (191.) Ez utóbbi idézet már jobban megközelíti a reformáció lényegét és egyúttal a már fent vázolt római-katolikus Luther-felfogást, ami a 80-as évek elején alakult ki. A lutheri reformáció redukciója azonban nem a II. világháboró utáni szellemiség terméke. ANépszava Könyvkereskedés kiadásában 1928/29-en megjelent Társadami Lexikon pl. így vélekedik: Luther „egyik legnagyobb ténye, hogy megteremtette a protestáns papok számára a családi idill lehetőségét... Egy időben a német nemzet hősének tekintették, de a parasztháborúban való határozatlan magatartása miatt... sokat veszített népszerűségéből." (427.) A szociáldemokrata és a marxista Luther-képet Engels 1884-ben megjelent munkája befolyásolta és befolyásolja ma is. Engels a reformációt a polgárság első számú forradalmának tartotta. Az Engels nyomán kialakult Luther-kép alaphangja megmaradt, minden modinkálás ellenére. A moszkvai marxizmus Lutherrel nem igen foglalkozott, hiszen exisztenciálisan nem érintette a reformáció az orosz szellemtörténetet. Mégis irányadó tézisek érkéz-