Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Fónyad Pál: A Luther-kép változásai

FONTAD PÁL A Luther-kép változásai Szükséges-e még Lutherrel foglalkozni? Miért tárgyalunk olyan témát, ami már a múlté? Nem alakult-e már ki egy olyan elképzelésünk Lutherről, amely meghatározza teológiai, egyháztörténeti és történelmi besorolását, s ezzel lezárulhat a vele való foglalkozás? Nem zavarja-e a lassan Magyarországon is kialakuló egyházközi kapcsolatok kibontakozását, ha visszanyúlunk egy olyan személyiséghez, aki évszázadokon át a felekezeti viták egyik oka volt? Vagy lehet-e Lutherről mást is megtudni, mint azt, hogy egyedüli érdeme a korai polgári forradalom elindítása? Luther római-katolikus értékelése Az 1517-ben kezdődött reformáció utáni egyik legnagyobb teológiatörténeti esemény a tridenti zsinat (1545-1563) volt, amely a reformációra reagálva megkísérelte a római egyház belső megújulását. Megállapíthatjuk, hogy a lutheri reformációnak volt és ma is van hatása a római- katolikus teológiára, mégpedig úgy, hogy Lutherre ül. a lutheri teológiára mint kihívásra válaszolni kell. A mai ökumenikus párbeszéd sem képzelhető el a lutheri reformáció ismerete és tárgyalása nélkül. A római-katolikus Luther-értékelés és értelmezés első nagy kora 1939-ig tartott. Ennek irodalma nagy, ezért csupán néhány példát emelünk ki. Már Cochlaeus foglalkozott Lutherrel az 1575-ben Lyonban kiadott Opuscula Omnia c. művében. Luther személyét tárgyalja pl. Denifle: „Kéjelgés és iszákosság uralkodott rajta hova tovább, úgy falt mint egy cseh, úgy ivott mintegy német... Ez az ember sátáni gyűlölettel tombolt az egyház ellen. Hazugsággal, üres frázisokkal, viccelődéssel és vásári ordítozással és a legaljasabb disznóbeszéddel vitte véghez bűntényeit... egy mélyre süllyedt kolduló barát", aki Németország nagy félrevezetője (ld. Szeberényi Lajos: Luther ultramontán ócsárolói. Békéscsaba 1929. 17.) A toronyélmény WC-ben érte volna Luthert erőlködései közepette, amikoris megkönyebbült. (Grisar, i.m.) Luther csak azért hagyott volna meg a latin istentiszteibői oly sok elemet, mert ezzel akarta megnyerni egyházának a katolikus tömegeket, állította tovább Grisar. Szerinte Luther nem imádkozott, nem vezekelt és apácát szöktetett meg. Már 15 évvel halála után azt a hírt terjesztették róla, hogy nem természetes halállal halt meg, hanem öngyilkos lett.