Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.
Korzenszky Richárd: A bencések iskolája
KORZENSZKY RICHÁRD A bencések iskolája Ezer éves a magyarországi iskola. Iskolatörténeti kiállítások adnak áttekintést a kezdetektől napjainkig. A pannonhalmi főapátság alapításának ezer éves évfordulója egyben iskolatörténeti jubileum is. A törvénykezés a rendszerváltozás után megnyugodni látszik, az iskoláért felelősök azonban aggódva, néha szorongva néznek a jövőbe. A közelmúlt évek krónikája nem egyszerűen restaurációs törekvéseket regisztrál. Sokan vannak, akik az egyházi iskolák újraindításában nem látnak mást, mint a történelem visszafordításának kísérletét, anakronisztikus vállalkozást egy szekularizált társadalomban. Az egyházak hatalmi törekvéseinek megnyilvánulását: befolyásuk erősítését az ifjúságra, a fogyatkozó létszámú papság mellé egy értelmiségi tábor - a tanítók-tanárok - „befogásának" kísérletét az iskolán keresztül. Egyik egyház sem mondhat le küldetésének lényegéről: a jelenlétről, az evangélizációról, a tanításról. Egy csaknem fél évszázados visszaszorítottság állapota után természetes, hogy nem óhajtunk továbbra is „sekrestye-kereszténység" képviselői lenni. Az iskola kultúrateremtő és kultúraközvetítő intézmény. Történelmi adottság, hogy összeforrott az egyházzal - pontosabban: hogy az európai iskola az egyházból: kolostorokból, káptalanokból nőtt ki. Az ismeretek, információk koncentrációja ott valósulhatott meg, ahol ismeretekkel, információkkal rendelkező emberek szervezett közösségekben éltek. Ez a szervezettség pedig a kolostorok falai között valósult meg leginkább. Ott, ahol a mindennapi élethez szükség volt a könyvre: a szentírási szövegek olvasása a mindenapi élet gyakorlata volt, a közös imádság feltételezte a könyveket, a közös étkezés ideje alatt a Regula - Szent Benedek szabálykönye felolvasást írt elő - a nap bizonyos szakaszában a testvéreknek olvasással kellett foglalkozni. Vannak, akik az „Imádkozzál és dolgozzál!" Szent Benedek-i életszabályt a Regulában föllelhető gyakorlati tevékenységek alapján így egészítik ki: „Imádkozzál, dolgozzál, olvassál!" Az iskola nem más, mint az ismeretek továbbadásának a helye. De ennél sokkal több is. A felgyülemlett, rögzített tudás, információk továbbadása egyben generációk találkozása is. A mester és a tanítvány kapcsolata természetes a közösségben: az új generáció integrálódása, beilleszkedése természetes igény egy közösségben, amelynek természetes törekvése, hogy ne pusztuljon el, hanem fönnmaradjon. A katolikus - és általában az egyházi - iskolarendszer magától nem tűnik el egyetlen társadalomból sem. Ahol az egyház él, nem válik fölöslegessé. S ha megszűnik, akkor nem magától, hanem erőszakos beavatkozás folytán, ideológiai és hatalmi harcok következményeképpen. Nem célunk, hogy részletes történeti áttekintést adjunk: az iskolatörténet tudósai ezt megtették és megteszik. Feladatunk, hogy
