Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Hárs Ernő: Tasso a börtönben (vers)

HÁRS ERNŐ Tasso a börtönben Fojtogató, alacsony pincebolt, rothadó szalma, nyirkos félhomály, a eledelül híg moslék, annyi csak, hogy egy gyertyányi reményt élni hagyjon géniuszomnak ez lett hát a díja! Vagy csak azt kaptam, mit megérdemeltem? Hisz nem büntettem magam magamat keményebben sokszorta, mint a herceg, az önvád kígyófürtű fúriáit szabadítva sebzett diadalomra? Hit kell minden méltó vállalkozáshoz, engedelmesség, lemondás, alázat. Én ellenben tobzódtam a gyönyörben, a természet s a szárnyas képzelet tükörvarázsából fellobbanó egetostromló rímes tűzijáték érzékzsongító, gőgös mámorában. Feledtem és feladtam a valódi, egyetlen célt, az utolsó esélyt, mely feltarthatta volna tán a romlás a mind galádabbá fajzó világban. Vétkes vagyok - ó, nem a gyeng test s a féküket eloldott idegek hitványságában - elmém volt a bűnös, mely messzebb látva százezrek szeménél, jól tudta, hogy mit kell keresnie. Mégis szirénhangokra hallgatott, a csábítóbbat választva, a gyorsan ható mákonnyal kielégítőt. Most itt fekszem, s megrokkant tagjaimnál csak eszméletem szenvedett nagyobb kárt. Jövőm a múltam, s múltam semmivé lett. Fáradt tekintetem a kulcslyukra tapad eszelősen, a börtönőrre várva: mikor nyílnak meg végre a nehéz vaspántok, s tölt új élettel a fényed, gyarlón elárult égi Jeruzsálem?