Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Lampérth Gyula: Magvetés és öntözés Többet nyújt-e az egyházi iskola?

szellemi szint és tökéletesebb fizikai nevelés mellett, előtt és közben a lelki nevelést tartják elsősorban szem előtt. A lelki nevelés pedig azt jelenti, hogy az értünk meghalt és feltámadt élő Úr Jézus Krisztus ismeretére és a benne való hitre kívánjuk tanítványainkat eljuttatni, és kérjük Isten Szent Lelkét, hogy juttassa Ókét el. Egy alapító ős a Deák téri gimnáziumról Nagyon örülök, hogy írhatok középiskolámról. Azok közé tartozom, akik ezt nemcsak az érettségi után gondolják így, mert már gimnáziumi éveim alatt is szerettem odajárni. Örülök annak is, hogy sok olyan tanárom volt, akikre tisztelettel és szeretettel emlékezhetek vissza. Nem mintha a Deák téri gimnázium tökéletes volna. Ebben az iskolában is vannak kevésbé jó tanárok, vannak az iskolának gyenge pontjai, és bizony voltak néhányan, akik elhagyták a gimnáziumot, mert annyira nem szerették. A mi évfolyamunk egészen más helyzetben volt, mint az utánunk következők. Akik most kezdik itt tanulmányaikat, azok kész iskolai életbe csöppennek, míg nekünk magunknak kellett az iskola légkörét, szokásait megteremtenünk. így azután - amennyire korlátaink engedték - a saját szájunk íze szerint alakíthattuk. Amikor első évünket kezdtük a gimiben, 1992 szeptemberében, egy V. kerületi művelődési házban, akkor nem voltunk többen ötven diáknál és öt-hat tanárnál. Meleg, családias volt a hangulat. Nem voltak segédeszközök, térképek, néha még tankönyvek sem, de minden tanár személyes jó ismerősünk volt, ami sokban segítette az eredményes tanulást. A második évben - már a szép régi-új épületben - gyarapodott a létszám, a két osztály helyett már hat indult, és mi kicsit úgy éreztük magunkat, mint a testvérére féltékeny kisgyerek, aki tudja, hogy a figyelem már nemcsak rá irányul. Mi azonban tettünk róla, hogy minél több figyelem irányuljon ránk: az igazgató úrnak többször is meggyűlt velünk a baja. Aztán lassan kezdtünk beletörődni „mostoha" helyzetünkbe. Még újságszerkesztéssel is próbálkoztunk abban az évben. Végül elérkezett az a bizonyos negyedik év, amit annyira vártunk korábban, de amint elérkezett, már nem vágytunk rá annyira. Éreztük, hogy nehéz feladat előtt állunk, és közeledünk egy biztos, nyugodt időszak végéhez. így még nagyobb lendülettel teremtettünk hagyományokat: megterveztük a gólyabál, a farsang, a szalagavató helyi szokásait. Tovább gyűjtögettük könytárunkat, amely adományokból, többek között saját könyveinkből gyarapodott. Az érettségitől szerintem a tanárok éppen úgy megijedtek, mint mi, hiszen az indulásból fakadó hiányosságok miatt (néha kisebb-nagyobb fejetlenség) nem éreztük magunkat teljesen felkészültnek. A nagy ijedtségben azonban úgy összeszedtük magunkat, hogy mi is meglepdótünk eredményeinken. Ennyit dióhéjban az újból indult Deák téri iskola első négy esztendejéről. Nem tudok csak jót, vagy csak rosszat mondani róla, csak azt, hogy én megtaláltam benne a jót, és mindig nagy hálával fogok visszagondolni rá. Tanáraimra, társaimra, a nehézségekre, a csendes napok áhítatára. Ugyanezt kívánom a következő évfolyamok diákjainak is sok szeretettel: Asszonyi Flóra egy „alapító ős"