Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Lampérth Gyula: Magvetés és öntözés Többet nyújt-e az egyházi iskola?

LAMPÉRTH GYULA Magvetés és öntözés Többet nyújt-e az egyházi iskola? Több mint hét éve, hogy 37 éves kényszerű szünet után újra van iskolánk, vannak iskoláink; sőt - öröm leírni a mondatot - vannak közoktatási intézményeink, középés általános iskoláink, óvodáink, diákotthonaink, sőt egészségügyi szakközépiskolánk is. Azóta is gyakran és sokan kérdezik, hogy mennyivel több, mennyivel más egy egyházi iskola, mint egy állami. Ezzel a kérdéssel biztosan szembe kellett néznie mindegyik igazgatótársamnak, sőt gondolom és tudom, hogy másoknak is. Fiatal lelkészeket kérdezett egyik egyházi vezetőnk a közelmúltban, ám közülük többen nem látták az értelmét az egyházi iskolának, nem látták, mert szerintük nem olyan a szülői háttér, nem olyan a diák és nem olyan a tanár, mint amilyennek lennie kellene. Talán bizony Jézus Krisztus olyan embereket küldött, a tanítványok talán tökéletesek voltak, és az evangélium talán azért terjedt mert a terjesztők hite, tudása, akarata lehetővé tette a terjesztést? Bizony nem, ahogy nem olyanok az evangélium mostani hirdetői sem. Minden, ami történik Istentől van, O adta meg azt, amiben mi - beleértve talán azt a néhány fiatal lelkészt is - reménykedni sem mertünk! Vannak iskoláink, és van eredmény. Eredmény talán az is, hogy Teológiai Akadémiánk első évfolyamán nyolc licista tanul. Van-e tehát többlet? Ha igen, akkor a többlet az „emberi hármasságban" lehet, a testi-szellemi-lelki emberben. A sorrend nem fontossági, hanem - összhangban Jézus szavaival - olyan, amilyen gyorsan valaminek a hiányát érzékeljük. A test szükségletei pár nap, sőt pár óra múlva is követelőén jelentkeznek, a szellemi szükségletek esetleg hónapokig-évekig is kielégítetlenek maradhatnak, a lelki szükségletek viszont nem is mindenki számára fogalmazódnak meg, de kielégítetlenségük sivárrá teszi az életet, és egy idő után kielégítetlen hiányérzetet keltenek, s esetleg olyan pótcselekvésbe menekülést vált ki a hiányuk, ami nem az életre, hanem a halálra visz. Az egyházi iskola is iskola, így a testi, szellemi és lelki nevelés helyszíne. Az első kettő mindegyik iskolában folyhat jól, persze a lelki nevelés is, de mégis az utóbbira, s főként a „hitre nevelésre" különösképpen alkalmas kell, hogy legyen az evangélikus iskola. Mi is a hit, és mit jelenthet hitre nevelni? Kiindulópontnak tekinthetjük azt, hogy „a hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11,1), mert ha már tudás