Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Heltai János: Néhány gondolat XVI-XVII. századi protestáns iskolaügyünkről

intellektuális rétegnek is. A későbbi évszázadokban is állandó forrásai és bázisai voltak ezek a könyvtárak a magyar kultúrának. Ha az európai tudományosság nagy műveinek kinyomtatására hazai nyomdáink nem vállalkozhattak is, tankönyvekre mégiscsak szükség volt. Brassó, Debrecen, Bártfa, Lőcse, Gyulafehérvár, Trencsén, Sárospatak műhelyei többek között, amelyeknek legbiztosabb megrendelői éppen az iskolák voltak. A tankönyvek maguk is jelentős szellemi értéket képviseltek, hiszen sokszor az alapfokú művek alkotói is akor legnagyobb szellemei, Erasmus, Melanchthon, Comenius, hogy csak az óriásokat említsem. De az iskola mellett működő nyomda szolgálta más igényeket is. Elsősorban természetesen az egyházét, de nekik köszönhető a magyar nyelvű irodalom megerősödése és a meginduló magyar nyelvű tudományosság is. A könyvtár és nyomda mellett nem hagyhatjuk említés nélkül a harmadik kulturális „intézményrendszert", amely eben az időben az iskolákhoz kapcsolódott, a színházat sem. Már a XVI. században is vannak nyomai, hogy az európai gyakorlattal egyezően, a hazai iskolákban is rendeztek színi előadásokat. Ezek kettős célt szolgáltak. Nagyszerű lehetőséget nyújtottak a diákokretorikai képzésének kiteljesítéséhez, ugyanakkor egy-egy iskoladráma hatásos eszköz vot a lakosság szélesebb rétegeinek szórakoztatva való neveléséhez. Egy-egy látványosabb előadás - s ez nemcska, sőt talán nem is elsősorban a protestáns iskolákra jellemző- nagy esemény számba ment, komolytömegeket mozgatott meg, bizonyítva és erősítve iskola és táradalom szerves kapcsolatát. Ezzel a gondolattal zárhatjuk rövid szemlénket. AXVI- XVII. század olyan időszak volt, amelyben iskola és társadalom szerves egységben élt és fejlődött. A reformációval, a hit megújításával indult e két évszázad, s ez támasztott fokozott, új minőségű igényt az iskolákkal szemben. Atársadalom egészének adakozó kedvéből, áldozatvállalásából váltak képessé az iskolákara, hogy ezeknek az új igényeknek megfeleljenek. Bekapcsolják, vagy sokkal inkább benntartsák az országot Európa szellemi vérkeringésében. Felkészítsenek a peregrinációra, kielégíthessék a lelkészképzés iránti hatalmas igányt. fokozatosan magukra vállalják a városi és megyei vezető réteg tanítását. A bennük szerezhető tudásra épülhessenek a későbbiekben - az iskolákban egyébként rendszeresen nem oktatott, de a gyakorlatban így könnyebben elsajátítható szakismeretek. A nevelés, oktatás feladatait az egész ország területén és a társadalom minden rétegét elérve igyekezett teljesíteni ez az iskolahálózat. Közvetlen feladatain túl pedig az egész társadalom szellemi, kulturális életének erjesztóje és egyben legfőbb színtere is volt.