Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.
Hans Küng Credo: Az Apostoli Hitvallás kortársaknak szóló magyarázata
tetőtől- talpig férfi alakú és ehhez még mindenható. Nem azt igényli tőlünk a hitvallás, hogy feladjuk kritikai gondolkodásunkat a templomba lépéskor." Elismerem: Már nem Michelangelo korában élünk, aki egyébként későbbi éveiben mindenki másnál inkább relativizálta a művészetet a vallással szemben. Nem is Luther és Melanchton korában élünk, akiknek akkoriban kezükben volt Kopernikusz katolikus kanonok valóban forradalmi könyve a heliocentrikus világképről és azt - a Bibliával szemben világos ellentmondása miatt - elvetették 1 . Mindenesetre nem indítottak Kopernikusz ellen pert, amint azt később a pápák tették Galileivel szemben. Kereken 400 évvel Kopernikusz, 300 évvel Galilei, 200 évvel Kant és 100 évvel Darwin után (egy tanulásra képtelen római „tanítói hivatal" egyelőre elítélte őket) tudatában vagyok annak, hogy az Apostoli Hitvallásnak betű szerint niinden szavát, le kell fordítani a Kopernikusz, Kant, Darwin és Einstein utáni világnak. A döntő korszakváltások után - amilyen a kora középkor, reformáció, felvilágosodás - a koráb bi nemzedékeknek is mindig újra kellett megérteniük ugyanezt a hitvallást. És sajnos: Ennek a Credona k az évszázadok során - a „hiszek" és „Isten" szón kezdve minden szavát félre is értették, visszaéltek vele és meggyalázták. Akkor hát ezért eldobjuk a hitvallásnak ezeket a szavait? A történelem szemétdombjára velük? Nem! Minden ízében teológiai alapokra kell helyeznünk és teljes egészükben komolyan kell vennünk a kortásak szkeptikus kérdéseit. Mert a hitvallás túlságosan is magától értetődően feltételezi, amit újkori feltételek mellett bizonyítani kellene, hogy van egy transzcendens valóság, hogy Isten létezik. De bizonyítani? A „hinni" azt jelenti, mint bizonyítani? Mit jelent „hinni"? Elismerem: A hittel kapcsolatos kijelentéseknek nincs matematikai vagy fizikai törvény jellegük. Tartalmukat nem lehet úgy, mint a matematikában, sem úgy, mint a fizikában közvetlen evidenciával, vagy kísérleti úton szemléltetni. Isten azonban nem is volna igazán Isten, ha látható, megfogható, tapasztalatilag megállapítható, ha kísérletileg ellenőrizhető vagy matematikai-logikai úton levezethető volna. Joggal mondta egyszer Dietrich Bonhoeffer evangélikus teológus, németországi ellenálló: „Isten aki van, az nincs". Mert Isten - az alapok mélyéig ásva és legvégsőképpen értve - sohasem lehet egyszerűen egy objektum, egy tárgy, ha az, akkor nem Isten. Akkor emberek bálványa volna az Isten. Akkor Isten csak egy lenne a létezők között, akivel az ember rendelkezhet, még akkor is, ha ez csupán ismeretelméleti kérdés. Isten meghatározás szerint definiálhatatlan, megmérhetetlen, megfoghatatlan, ő a végtelen va lóság. Valóban, ő nem a mi sokdimenziós valóságunknak egy további dimenziója, ő a végtelen dimenzió^ aki rejtve jelen van minden hétköznapi számításunkban - kivéve persze a differenciál- és integrálszámítást, amely tudvalevőleg a magasabb matematikához tartozik. A végtelen nemcsak matematika, hanem valóságos dimenzió. A megfoghatatlannak és felfoghatatlannak ezt a birodalmát, Istennek ezt a láthatatlan és felmérhetetlen valóságát észokokkal nem lehet bizonyítani, bár mindig újra megkísérelték teológusok, néha természettudósok is - ellentétben a héber Bibliával, ellentétben az újszövetséggel, és ellentétben a Koránnal, amelyekben Isten létét sehol sem bizonyítják érvekkel. Bölcseleti szempontból Immanuel Kantnak van igaza: _01yan messzire a mi tiszta, teoretikus értelmünk nem ér el. Térhez és időhöz kötötten nem tudja bizonyítani, hogy mi van a tér és idő határolta megtapasztalásunk látóhatára mögött: sem azt, hogy az Isten létezik, de azt sem tudja bizonyítani, hogy Isten nem
