Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Kulturális figyelő

egymás mellett. Ebben a lelkületben egymás­ra találhatnak azok is, akik korábban talán ellenfelek voltak, s a vezetők tartása termé­szetes példává lesz mindenki számára. „A névtelen ember megszólalt, s azt mondta: jog!" - mondja a dráma egyik szereplője. A néző pedig saját korára gondol: talpra tud-e állni ma egy létében, nyelvében és hitében veszélyeztetett közösség? Vezetők és vezetet­tek egymásra találnak-e? Létezik-e, szervező­dik-e ma az a polgárság, amely a nemzet intellektuális tartópillére lehet? Vannak-e mai János mesterek? A harcokban az ellenség sok házat fel­gyújt, a templom is rombadől. De Kassa lakos­sága elhatározza: újra felépíti Isten házát. A harang már szól. Hívja az élőket, temeti a holtakat és szétzúzza a villámokat. Az Evan­gélium Színház léte és előadása: maga is ilyen harang. Hívja azokat, akik tiszta beszédre, nemes szándékra és követhető példára vár­nak; temeti azokat a holtakat, akiket sokáig sem eltemetni, sem elsiratni nem volt szabad; szétzúzza a féltékenység, gyűlölet és megfé­lemlítés villámait. Fabiny Tamás Gondolatok az új Szokolay-operáról Hadd kezdjem egy személyes vallomással: Is­ten jótéteményének tartom, hogy Szokolay Sándor immár csaknem három évtizede a csa­ládunkhoz tartozik. Ezen idő alatt - a családi kapcsolatokon túl - kettőnk között „barátság" is szövődött, amely egyfajta szellemi-lelki ro­konságból jött létre. Talán azért történt így, mert fiatal korában ő is pap szeretett volna lenni, én pedig teljes életemben nagy vonzó­dást éreztem a zene iránt. Elfogultan szeret­jük egymást. O prédikációim elsőszámú (na­gyon szigorú!) „kritikusa", én pedig - termé­szetesen szerényebben - zenéjéé. Rengeteget tanultam tőle, s remélem is, hogy még fogok. A Lövérekben tett sok közös séta közben — peripatetikusok módján - vitatjuk meg az egyes kérdéseket, amelyekről érdemes be­szélni. Ezeknek a szellemi-lelki kirándulá­soknak köszönhető, hogy hetedik (első ma­gyar témájú és első Sopronban írt) operájáról a „hű tanú" elkötelezettségével és hitelességé­vel szólhatok. Miért esett Margitra a választás? A magyar-ügy, ha tetszik a „Magyarok cse­lekedete" nehéz téma. Szélsőségektől mente­sen csak kellő történelmi távlatból lehet be­széni róla. Még 1848-tól sem vagyunk olyan messze, hogy március tüze, illetőleg a tűz márciusa, mint téma szóba jöhetett volna. A téma kiválasztásánál a legfőbb szem­pontok a következők voltak: 1. Legyen meg a kellő történelmi távlat! 2. A magyarság egységét kifejező korban ját­szódjék a történet! 3. Mondanivalója időszerű legyen! 4. Az üzenet vigasztaló jellegű és ne sokkoló legyen! 5. Ébressze föl a keresztények felelősségét a haza sorsa iránt! 6. Az egyetemes európai kultúrkör számára is érthető, érdeklődésére számot tartó legyen! Ilyen témánk nem sok van. Az első pont miatt például 1956, de még 1848 sem jöhetett szóba. Mivel a reformáció nemcsak Európát, hanem hazánkat is megosztotta, a második pont értelmében csak a XVI. század előtti időkből lehetett megzenésítésre alkalmas tör­ténetet keresni. Mint már oly sok esetben, a naprakész zeneszerzőt az időszerűség problé­májának megoldása vezette Margithoz. Ma­gyarságunkat alapjaiban megrendítő XX. századi történelmünk traumája a tatárjárás körüli időkre terelte a zeneszerző figyelmét, így született meg az új nemzeti opera: Magit, a hazának szentelt áldozat. Miért hozott hatalmas sikert a bemutató? Az 1995 december 21-i ősbemutatót de­cember 25-én és 30-án két újabb előadás kö­vette. A siker talán 30-án volt a legnagyobb. A harmadik előadásra ugyanis már plakátok nélkül is elterjedt a híre az új operának, úgy­hogy ezen a napon telt ház előtt adták elő a darabot, amely nagy közönségsikert aratott. (Szilveszter előtti szombaton, délelőtt 11 óra­kor 2500 ember az Erkelben!) Miért tolongtak az ajtók előtt több százan jegyhez jutás remé­nyében, s miért jöttek el sokan azok közül is, akik az első két előadás egyikén vagy mind­egyikén részt vettek? A nagy siker magyarázatául első helyen a mű csodálatos dallamosságát kell megemlíte-

Next

/
Thumbnails
Contents