Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Szelényi Iván: Kapitalisták nélküli kapitalizmus

Legjobb tudomásom szerint ez a társadalmi szerkezet - legalábbis egyelőre lényegesen különbözik a fejlett polgári társadalmak struktúrájától. Ez az a legfontosabb különbség, ami a posztkommunizmust nem csak a fejlett kapitalizmustól, hanem a történelemből ismert más kapitalizmusba való átmeneti stratégiáktól is megkülönbözteti. Amikor 1986-ban megírtam A szocialista vállalkozók című könyvemet, úgy gondoltam, hogy a szocialista vállalkozók, a posztsztálini kései államszocializmus furcsa, szocialista kispolgárai „győztek". Ma nem így gondolom. Az ugyan kétségtelen, hogy 1989 nagy vesztese az államszocialista uralkodó rend „régi gárdája" volt; 1989 nem a szocialista vállalkozók, hanem a szocialista menedzserek győztes forradalma. Tény, hogy az egykori szocialista vállalkozók között vannak siker-sztorik, vannak akik kicsiből nagyra nőttek, a gazdaság kisvállalati szektora figyelemre méltó dinamizmust mutat. A szocialista vállalkozók, mint kollektív történelmi aktorok mégis inkább a vesztesek oldalán találhatók. A második gazdaság - amiből többségük építkezett összeomlott (különösen a mezőgazdaságban), ma sokak számára a kisvállalkozás a munkanélküliség alternatívája, nem a felfelé való mobilitás csatornája. Elképzelhető, hogy társadalmunk fejlődését a történelem ugyan Íratlan, mégis vastörvényei terelték ebbe az irányba, amiről azt sem mondom, hogy rossz irány. A társadalmi változás azonban többnyire alternatívákban írható le a legpontosabban. Az, hogy valamely társadalom egy konkrét történeti helyzetben a magukat felkínáló alternatívák közül melyiket választja, azt nem természeti törvényekhez hasonló determináló erők, hanem a különböző társadalmi erők harcának a történelmi körülményektől függő kimenetele határozza meg. Azt is megjegyezném, hogy ezek a társadalmi küzdelmek ma még távolról sem fejeződtek be: nem tudhatjuk, ha KeletEurópa mai proto-kapitalizmusa átalakulna fejlett tőkés piacgazdasággá, annak mik is lennének a jellemzői; a kapitalizmusok sokféleségéből melyikhez áll közelebb intézményi, tulajdonjogi és társadalmi struktúrája. A hatalmi elit jövő-víziója természetesen e jövő alakítása szempontjából nagyon fontos, de azért e folyamatokba a társadalomnak is lesz még beleszólása.