Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Andorka Rudolf: Felzárkózás a fejlett társadalmakhoz, vagy tartós elmaradottság?

kérdéseire, mint például: Mi az élet értelme? Honnan jöttünk, hova megyünk? Hogyan kell élnünk? Milyen erkölcsi normákat kövessünk? Milyen értékek fényében döntsük el, hogyan viselkedjünk életünk konkrét döntési helyzeteiben? Szociológiai értelmezés szerint (amely természetesen nem térhet ki a transzcendentális kérdésekre, mert ez a teológia és a filozófia feladata) ez a vallás funkciója minden társadalomban. Tudjuk, hogy a modern társadalmak multikulturálisak abban az értelemben, hogy több vallás és vallási funkciókat ellátó gondolatrendszer, több egyház és mozgalom kínál válaszokat ezekre a kérdésekre. Nem követelhetjük meg mindenkitől, hogy a mi evangélikus értékeinket és erkölcsi szabályainkat fogadja el. Azt azonban nem csak megtehetjük, de meg is kell tennünk, hogy a társadalom minden tagja - más vallások és gondolatrendszerek követői és még inkább a közömbösek és a választ keresők - számára egyenrangú párbeszéd formájában közvetítsük azokat az értékeket, azt az erkölcsöt, a végső kérdésekre adott azon válaszokat, amelyeket Jézus életéből és tanításaiból vezettünk le és amelyeket nyilván mi magunk a legjobbaknak tartunk. Hozzátehetjük, hogy ami az értékeket illeti, azok nagyrészt azonosak az európai társadalmak és az európai kultúra évszázados értékeivel. Megfogalmazhatjuk az értékeket úgy, hogy azok az emberi méltóság tiszteletbentartásából vezethetők le, és az emberi jogokban konkretizálódnak. Hozzátesszük persze, hogy az emberek iránti szeretet keresztény értéke arra int, hogy jogaink mellett kötelezettségeink is vannak. Hivatkozhatunk a nagy francia forradalom hármas jelszavára: „Szabadság, egyenlőség, testvériség". Mindegyiket megtalálhatjuk, legfeljebb kissé eltérő megfogalmazásban (testvériség helyett szeretet vagy szolidaritás) Jézus tanításaiban és a keresztény gondolkodóknál. Hozzá kell persze tennünk, hogy a három érték egyenrangú, nem helyes az egyiket főértéknek nyilvánítani és valamelyik másikat elvetni, például nem lehet azzal egyetérteni, ha csak a szabadságot mondják értéknek, az egyenlőségről és még inkább a szolidaritásról pedig hallgatnak. Azt gondolom, hogy a keresztény egyháznak, a teológusoknak és az evangélikus „közembereknek" nagy erőt kellene a mai Magyarországon arra fordítaniuk, hogy közérthetően, a modern társadalom nyelvén és fogalmaival fogalmazzák meg a végső kérdésekre, az értékekre és az etikára vonatkozó válaszokat. Ezzel kapcsolatban Morei Gyula (1995) kritikáját idézem: „a keresztény (és más nagy) vallások hagyományos nyelve nem alkalmas arra, hogy a mai ember ezen a nyelven, vagyis régi vallási életből örökölt szavakkal, kifejezésekkel, gondolatmenetekkel, stíluselemekkel, gesztusokkal jelképekkel és szertartásokkal őszintén tudjon beszélni a lényegről" (16.). Az „egyháznak, lényegi önmeghatározása szerint, nemcsak képesnek kell lennie a keresők számára optimális lehetőségeket kidolgozni, hanem kötelessége is, hogy kivétel nélkül minden, bármely kultúrában élő ember számára érthetően és szavahihetően, differenciáltan, az adott tér és az adott idő követelményeihez alkalmazva fogalmazza meg a kereszténységnek a lényegre vonatkozó mondanivalóját" (92.). Tisztában vagyok vele, hogy a véges erővel rendelkező Magyarországi Evangélikus Egyház és evangélikusok számára nagyon nehéz feladatokat fogalmaztam meg. Azt sem merném állítani, hogy erőfeszítéseink biztosan sikeresek lesznek, a magyar társadalom valóban fejlett, modern, demokratikus, igazi európai társadalommá fog válni. De a feladat elől nem szabad kitérnünk.