Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Andorka Rudolf: Felzárkózás a fejlett társadalmakhoz, vagy tartós elmaradottság?

hogy a mindennapi gazdasági ügyletek területén is hiányzik a modern gazdaság olajozott működéséhez szükséges gazdasági etika, és a politikai életben a szereplők némelykor vajmi kevéssé látszanak elfogadni a demokratikus politika íratlan erkölcsi szabályait. Hozzá kell azt is tenni, hogy az értékek és normák, a kultúra és a mentalitások igen lassan, inkább csak nemzedékről-nemzedékre változnak. Összegezve a fenti következtetéseket azt lehet mondani, hogy a magyar társadalom legalább bizonyos vonatkozásokban megindult a modern társadalom irányába, de fennáll annak a veszélye, hogy letér erről az útról. Tragikus lenne, ha ismét elmulasztanánk azt a lehetőséget, hogy valóban fejlett modern társadalommá váljunk. Mit tehetnek a magyarországi evangélikusok és a Magyarországi Evangélikus Egyház annak érdekében, hogy most mégis sikerüljön a modernizáció? Mindenekelőtt világosan kettéválasztanám az egyház teendőit és az egyes evangélikusok feladatait. Előrebocsátanám, hogy nagyon helytelen lenne arra az álláspontra helyezkednünk, hogy nem tehetünk semmit, mondván, hogy a bűnös világ dolgai tőlünk távol állnak. Sohasem felejtkezhetünk meg arról, hogy Jézus és tanítványai nem vonultak ki a társadalomból a pusztába, mint a kumráni közösség, hanem nagyon aktívak voltak az őket körülvevő társadalmi környezet alakításában. Másik előrebocsátandó észrevételem, hogy mi, magyar evangélikusok társadalomtörténeti okok miatt mindig az ország iskolázottabb és műveltebb egyházi közösségei közé tartoztunk és a korszerű új gondolatok felé mindig nyitottságot mutattunk. Ami az iskolai végzettséget illeti - ez ma is így van. Tehát átlagon felüli a lehetőségünk és kötelességünk a modernizáció előmozdításában. Az egyház nyilván nem vállalhat gazdasági szerepet. A keresztények szerepvállalása a gazdasági életben, általában a munka világában nagyon kívánatos, mert igen nagy szükség lenne a keresztény értékeket vállaló, normákat követő - „protestáns etikájú" - állampolgárokra. A jövedelem egyenlőtlenségek kérdésében az egyháznak is fel kell a szavát emelnie. Fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a kereszténység számára elfogadhatatlan az, hogy a társadalomnak egy kisebbsége szélsőségesen gazdag, egy másik nagy része pedig nyomorog. A tág értelemben vett szegények - alacsony jövedelműek, kiszolgáltatottak, betegek, fogyatékosok - gondozásában, segítésében pedig tág tere van az egyházi diakóniának. Az utolsó években megnőtt az evangélikus iskolák száma. Ezek nagy szerepet játszhatnak a jól képzett, keresztény elkötelezettségű fiatalság felnevelésében. Nem hiszem azonban, hogy az evangélikus oktatási-nevelési tevékenységnek az evangélikus iskolákra kell szorítkoznia. Sok evangélikus tanít különféle állami iskolákban, és munkájukkal ezek színvonalátjavíthatják. Amúgy is jó lenne, ha az egyházi iskolák nem különülnének el az államiaktól, hanem - például a Teológia és az állami egyetemek között is - intenzív együttműködés alakulna ki. A politikai életben az egyházak egyik fontos feladata lenne, hogy híveik figyelmét felhívják arra, hogy a demokratikus politikai rendszerben való együttműködés többek között a választásokon való részvétel - szinte erkölcsi kötelesség. Vétek hagyni, hogy a politikai folyamatok közreműködésünk nélkül sodródjanak, esetleg igen rossz irányba. A keresztény állampolgárnak a munkahelyén, lakóhelyi közösségében, szakmai szervezetében - sőt esetleg pártjában - képviselnie kell a keresztény értékeken és erkölcsön alapuló véleményét. Végül a keresztény egyházaknak és minden tagjuknak elsődleges feladatuk, hogy az egész társadalom számára válaszokat kínáljanak az élet végső vagy egzisztenciális