Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.
Frenkl Róbert: Tíz éves a Testvéri Szó
- a nemlelkészek felelős szolgálatának kiszélesítését a gyülekezetek és a közegyház életében; - a testvéri kapcsolatok minden irányú megújulását egyházunkban. Olyan légkört kell kialakítanunk, amelyben az őszinte testvéri bírálat természetes jelenség. Törekednünk kell arra, hogy növekedjék közöttünk a kölcsönös tisztelet és testvéri szeretet a lélek szabadságában. Egymás pásztoraivá kell lennünk, hogy senki ne maradjon magára; - egyházunk jogának újbóli realizálását, hogy más felekezetekhez hasonlóan legyen saját középiskolája. 4. Valljuk, hogy az egyház Istentől nyert felelősséget hordoz az egész teremtett világért és benne azért a népért, amelynek politikai keretei között él. Politikai felelősségét az egyház Isten igéjének hirdetésével, intézményeinek tevékenységével, valamint az egyes keresztények társadalmi, közéleti szolgálatán keresztül gyakorolja. Az egyház identitását sértőnek tartunk minden olyan törekvést bárhol a világon, amely az egyházat és annak hivatalos képviselőit az aktív politikai életbe, a hatalom gyakorlásába közvetlenül akarja belekényszeríteni, politikai döntésekre, állásfoglalásokra készteti. A politikai életben való részvétel minden kereszténynek beleértve az egyház tisztségviselőit - mint állampolgárnak egyéni szabadsága és felelőssége. 5. Javasoljuk, hogy mielőbb legyenek olyan országos megbeszélések, amelyeken - önkéntes jelentkezés alapján - egyházunk bármely tagja részt vehet, s amelyeken egyházunk említett és más kérdéseivel testvéri légkörben, szabadon, felelős módon foglalkozhatunk. Egyházunk életének nyomorúságai, a magunk vétkei és mulasztásai ellenére reménységünk Jézus, akié minden hatalom mennyen és földön, aki a küldetést adja, s aki övéivel van minden napon a világ végezetéig. Saját kezű aláírások Budapest, 1986. márciusában Tíz évvel ezelőtt, 1986 tavaszán került nyilvánosságra, a tizenkilenc evangélikus egyháztag - tíz lelkész és kilenc nem lelkész - által aláírt, a Testvéri Szó nevet viselő irat. A történet 1985 november 13-án kezdődött Foton, a Zászkaliczky-kúrián, itt gyűltek össze először a későbbi aláírók, hogy azután több együttlét vitáján keresztül eljussanak a végső szövegig. 1 A tíz éves évforduló, figyelembe véve, hogy az eltelt időszak nagyobb része már a rendszerváltozás utáni periódust jelenti, nyújt bizonyos távlatot. Bármennyire erős emóciók fűznek az irathoz, a történethez, nem a nosztalgia vezet. A szerény távlat adta lehetőséggel úgy szeretnék élni, hogy az iratkészítés némely olyan mozzanatára tekintek vissza, amelyek kihatottak a továbbiakra, amelyekben már későbbi problémák jelentkeztek. Az évforduló módot ad arra is, hogy időszerű kérdésekkel foglalkozzam a Testvéri Szó alapján. Először szeretném reflektorfénybe állítani az akkori egyik fő célkitűzést: dialógust kezdeni az egyházban. A tevékenységében korlátozott, az állami politika pórázára fűzött, anyagilag kiszolgáltatott, erkölcsileg mélyre süllyesztett egyházban. Dialógust a hierarchia különböző szintjein álló lelkészek között. - Már azzal is nehéz volt szembesülni, hogyan erősítette fel a szociálfeudalista pártállami gyakorlat a protestantizmustól idegen hierarchiát az evangélikus egyházban: lelkészek és nem lelkészek, egyházi emberek és az állami politika képviselői között. Tíz év után, bár már hosszú évek óta nincsenek korlátok, alig van dialógus az egyházban. Jószerivel a Zsinat az egyetlen hely, ahol a különböző egyházi csoportok véleménye kifejeződik, ahol a különböző felfogások megütközhetnek. Amennyire pozitívum és jelzi az út járhatóságát a Zsinatnak ez a legjobb értelemben vett közéletisége, annyira élesen rávilágít az egyébkénti dialógusok hiányára. Az egyházi élet szabadságának a lehetősége érvényesül, a hasonszőrűek vagy legalábbis a nézeteikben közelállók alkotnak egyesületeket. Az esetek többségében a nemzedéki 1 Frenkl Róbert: így éltem át. Adalékok a közelmúlt egyháztörténetéhez. Hitel III. évf. 19. szám. 1990. szeptember 19.
