Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.
Veöreös Imre: Kétarcú évek: 1945-1948 Látkép és emlékezés
Párizsi béketárgyalások A második világháborút követő béketárgyalások színhelye Párizs, a Luxembourgpalota (1946. július 27-től október 18-ig). Mint a magyar békedelegáció tagja és a sajtóküldöttség vezetője, részt vett rajta Boldizsár Iván újságíró. Majdnem mindennap írta naplóját, amely 1982-ben meg is jelent. Amikor elérkezett a magyar békeszerződés tárgyalásának napja, ott ült egyedül a magyar delegátusok közül, mert Trianonhoz hasonlóan - a vitában a magyar delegáció tagjai nem vehettek részt. Jegyzett minden felszólalást. Szót persze nem kérhetett. Általában az egész béketárgyalás idején az egyetlen pont, melyben a Szovjetunió a három nyugati győztes nagyhatalommal meg tudott egyezni, Trianon érintetlenül hagyása volt. E hangulat következtében az év végén, 1947 első felében háborús félelemben éltek az emberek Párizsban is, a hírekre figyelők Budapesten is. „Vasfüggöny ereszkedett le Európa keleti felére. Emögött a vonal mögött fekszenek Közép és Kelet-Európa ősi fővárosai. Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest, Szófia, mindezek a híres városok és a népesség körülöttük szovjet övezetben található, és valamilyen formában szenvedő alanyai nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva nagy és növekvő ellenőrzésének is." (Churchill fultoni beszéde 1946. március 5.) A 200 000 szlovákiai magyar kiutasítására tett csehszlovák javaslat 1946. október 2-án lekerült a napirendről.A magyarok kitelepítése akkor elmaradt. Ám Szlovákiában 1945-1946-ban, 1946-1947-ben, a 1947-1948-i iskolai évben is zárva maradtak a magyar iskolák. „Bármily nehéz a magyar otthonok légköre, a szülő kötelessége a tanító és az iskola helyettesítése - írja akkor Szalatnai Rezső. - Az anya az esti órában képes rá, hogy felolvasson gyermekének egy éneket a János vitézből, egy részletet a Toldiból. Az apa előveszi gyermekét, és maga oktatja, mint Arany Jánost az apja, aki paraszt volt." „Mindenki tudja: kisebbségi létben megtartani az eredeti nemzetiséget, a legnagyobb önmegbecsülést és önérzetet jelent." Trianon súlyosbított megismétlése tekint ránk ebben a vallomásban. 100 000 magyart telepítettek át Magyarországra, a Magyarországról önként kitelepült szlovákok helyére. Moszkvai látogatása alkalmával Nagy Ferenc miniszterelnök két alkalommal, összesen mintegy nyolc órát töltött Sztálinnal (1946. április). Hiába mutatott rá, hogy Romániában másfél millió magyar él a határ közelében, Sztálin hallgatott. Megértésre Nagy Ferenc nyugati utazása során sem talált. Abékekonferencián pedig Visinszkij szovjet delegátus a legkönyörtelenebb vádbeszédet tartotta Magyarország ellen (Haas György: Második Trianon). Az emigráció Csak disszidensekről volt szabad beszélni. A Nyugatra távozás gondolata engem nem kísértett meg soha. Az anyanyelvű igehirdetés és írótollam a hazához kötött. A táj is: természetjáró voltam. De nem is gondolkodtam a „menekülésről". A szülőföld nem engedett. Viszont megértettem azokat, akik kényszerűségből elmentek. Márai Sándor: Föld! Föld!... című, Emlékezések alcímű könyvében, mely először 1972-ben jelent meg Torontóban, megrendítő tárgyilagossággal írja le, ami itthon történt 1945 után. 1946 telén egy külföldi csoportos meghívás módot adott az írónak, hogy Svájcban, Olaszországban és Párizsban járjon, de hazajött. Nem sok idő múlva írja: „Akommunisták, más egyéb sürgős tennivalóik közepette, kezdtek figyelni írókra, akik - kényszerítő ok nélkül, önként - hallgattak. És ez a
