Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Nemeskürty István: „E talpon áll létünk, alkotmányunk" Honfoglalás, magyarság, kereszténység

NEMESKÜRTY ISTVÁN: „E TALPON ÁLL LÉTÜNK, ALKOTMÁNYUNK" 53 zeteket és népeket szívesen befogadó magatartást is. Ez a tudat oltotta a felelősségérzetet a reformáció korának magyarságába, hogy keserves körülmények között és ellenére is segítsen kialakítani a magyar irodalmi nyelvet, és keresztény magyar kultúráját a török hódoltságban is megőrizze. Bár maradtak remekmű-töredékek a középkori magyar nyelvből: az ábécéskönyvek, a bibliák, a zsoltárok, az erkölcstanító költemények a reformáció vívmányai. A magyar állami létnek és a magyar nemzetnek a keresztény evangéliumi tanítással és hittel való azonossága a második világháború után megszűnt. Azt is mondhatnánk: betiltották. Kereszténynek lenni a hívők tudatában is felekezeti magán-üggyé vált. Mára már kisebbséggé váltunk a hazában, keresztény magyarok. Mégis őriznünk kell ezt az immár csak pislákoló lángot. Berzsenyi Dániel még halálos komolysággal írta, mert puszta költői fordulatnál többre tartotta, hogy Az erkölcs-alkotó teremt népet, Az erkölcs minden polgártestnek lelke, E talpon áll létünk, alkotmányunk. Ezen függ mind egyes, mind köz-szerencsénk; Minden népek, kiket csak esmérünk, Most és a múlt történeteiben, Az erkölccsel nőttek s viszont fogytak... Csak a magyar szunnyad mély rögzésben... Csak a győzők pálmáit bámulja. (Kazinczy Ferenchez, 1809, 12. 31.) Tehát: „e talpon áll létünk, alkotmányunk." Mindezt pedig a honfoglalással teremtettük meg. Előre elhatározott cselekvésként, tudatosan lépve át a nomádságból abba a feudalizmusba, ami akkor a haladás csúcsát jelentette. Most mit tegyünk? Az evangéliumi hitet kell újra lángragyújtani. Reményt kelt számunkra, hogy kétezer esztendővel ezelőtt írástudatlan halászok kis csoportja kezdte terjeszteni a hitet, mely alig kétszáz év alatt hódított meg egy akkori világbirodalmat. Az apostoloknak sikerült. Mire várunk? 1996, Krisztus feltámadásának ünnepén