Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Fabiny Tamás: A názáreti testvér keresése Zsidó szerzők Jézus-könyvei

idézi.

1 Másodszor: Vermes nem mér egyenlő mértékkel. Amikor az evangéliumok megbízhatóságáról van szó, akkor előszeretettel hivatkozik a modern írástudomány szigorú értékítéletére, a rabbinikus szövegek „történet-kritikai" vizsgálatát viszont nem végzi el. Harmadszor: Vermes joggal tiltakozik az ellen, hogy a zsidó irodalmat az Újszövetség szolgálóleányának tekintsük,

20 ugyanakkor nála szinte megfordul ez a viszony, s a rabbinikus szövegeket legtöbbször az evangéliumi állítások megcáfolására vagy korrigálására használja fel. Flusser ezzel szemben - talán nagyobb jóindulattal - evangéliumi szakaszok alátámasztására idéz gyakran a Talmudból vagy qumráni szövegekből. Ugyanő a görög irodalom (például az aiszóposzi fabulák) kiváló ismerőjének bizonyul, sőt, feltűnő biztonsággal és rokonszenvvel idéz az óegyházi íróktól is, például: a Didachéból vagy a Tizenkét pátriárka végrendeletéből. (Közben persze az a cél is szeme előtt lebeg, hogy ezen művek zsidó gyökerére is rámutasson.) Flussernek ez az irodalmi érdeklődése jellemzi egy másik könyvét is, amelyet teljes egészében a jézusi és a rabbinikus példázatok összehasonlításának szentelt.

21 Jézus személye Elérkeztünk a legfontosabb kérdéshez: kicsoda Jézus e négy zsidó szerző számára? Nem egységes a véleményük. Klausner számára ő - a század elejének liberális teológiájának szellemében - elsősorban erkölcsi zseni: „a magasrendű erkölcs nagy tanítója és szép példázatok szerzője. O a legtisztább erkölcs hirdetője."

22 Az emelkedett, magasztos és eredeti jézusi erkölcstan dicsérete után ezekkel a sorokkal zárul Klausner könyve: „Ha egyszer eljön az idő, amikor az erkölcsi tanítás leveti minden misztikus és csodás leplét, akkor Jézus erkölcstana egyike lesz a zsidó irodalom legkiválóbb kincseinek."

23 Vermes Géza részletesen elemzi Jézus különböző címeit: próféta, Úr, messiás, emberfia, Isten fia. Nyelvészeti, összehasonlító irodalmi és történeti érvekkel azt igyekszik bizonyítani, hogy ezek nem az egyház által később használt jelentésekkel értendők Jézusra, hanem a kifejezések tágabb értelmében. (Leginkább még Jézus prófétai szerepét fogadja el, amely - szerinte nem véletlenül - kevés hangsúlyt kapott a későbbi hitvallásokban.) Jézus végül is számára nem több és nem kevesebb, mint az 1. századi Galilea karizmatikus judaizmusának jellegzetes alakja, „minden részlet a Jámborok, az ókori haszidok tiszteletre méltó társaságába helyezi őt."

24 Flusser szerint Jézus tanítása az eszénusokéhoz is közel állt, csak éppen azok gyakran igazságtalan szigora és elzárkózása nélkül. Számára Jézus a szeretet szelíd forradalmára, aki „a Hillél iskolájából való szeretet-farizeusokhoz állt a legközelebb, noha nem volt farizeus; továbbment náluk, az ellenség, a bűnös iránti feltétlen szeretetig."

25 Lapide Jézussal kapcsolatos bizonyságtétele szervesen illeszkedik az ő zsidó-keresztény kiengesztelődési elméletébe. Sajátos szóösszetétellel „futurisztikus messiásnak" nevezi őt: nem volt Izrael Messiása, életében nem is tekintette magát annak ám eljövendő Messiásként igenis szóbajöhet. Ezen a ponton pedig így találkozhat a 19 Vermes, i. m., 271. ^'Vermes, i. m., 57. 21 Flusser: Die rabbinischen Gleichnisse und der Gleichniserzähler Jesus. Peter Lang. Bern, 1981 22 Klausner, i. m., 378. 23 Klausner, i. m., 379. 24 Vermes, i. m., 283. 25 Flusser: i. m., 78-79.