Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Fabiny Tamás: A názáreti testvér keresése Zsidó szerzők Jézus-könyvei

Az évtizedekkel ezelőtt írt Klausner még ennek ellenkezőjét vallotta: „(Jézus) történetei és tanításai ma függetlenek zsidó népétől. A zsidó nép nem fogadta el tanítását."

17 Lapide téziseit a mai keresztény teológus is el tudja fogadni. Jézus kora Ezek a monográfiák inkább történeti, mint teológiai munkák. Teológusok - mind zsidó, mind keresztény oldalon - következtetéseket vonhatnak le a kutatás eredményéből. Megkerülni semmiképpen sem tudják azokat. A történeti érdeklődés az elmúlt évtizedekben különösen is megerősödött. Ez együttjár azzal, hogy az evangéliumok anyagából sokkal inkább építenek a szinoptikusokra, mint Jánosra, mondván, hogy azokban maguk az események olvashatók, nem az azokra irányuló teológiai reflexiók. Nem véletlen, hogy az újszövetségi szociológia lett a kutatás „húzóágazata". Valamennyi szerző igen gazdag történeti beágyazottságban rendszerezi az anyagot. Az olvasó előtt feltárul a korabeli zsidóság sokszínűsége, ami nemcsak a farizeusok, szaddúceusok és zélóták különösen Klausner által bemutatott ellentéteiben mutatkozott meg, hanem azokban a különbségekben is, amelyeket főleg Vermes és Flusser emel ki a galileai, a jeruzsálemi és a hellenista szórványzsidóság tekintetében. Galilea a zélóták és a misztikusok hazája volt, innen indult el a kor megannyi mozgalma, lázadása, ugyanakkor itt működött a legtöbb Jézushoz hasonló vándorprédikátor, gyógyító és csodatevő. Vermes több olyan korabeli személyiséget bemutat, akinek tevékenysége párhuzamban áll Jézuséval (Hanina ben Dósza, Hóni, a körhúzó). Ma már nyilvánvaló, hogy határozottan különbözött egymástól a galileai és a júdeai nyelv, szokás és életstílus. A szinoptikus és a Jánosi hagyomány ebben is eltér: a negyedik evangéliumban Jézus hazája inkább Júdea, az első három könyv szerint, viszont Galilea. Vermes szerint Jézus galileai származása nemcsak politikailag, hanem vallásilag is gyanússá tette a zsidó vezetők elsősorban főpapi körében. Josephus szerint is a zsidó vezetők testvérharca nyomta rá a bélyegét Júdeára, amely országrész valóságos rablóbarlang lett: ahol nagyobb csapat verődött össze, máris királyt választottak. Jézus azonban nem ezen elokelő(sködő) rétegek körében érezte magát otthon, hanem a nehézsorsú galileai parasztok környezetében. Az Újszövetség és más források A zsidó kutatóktól megtanulhatjuk, hogy az Újszövetség mellett más forrásokat is figyelembe lehet és kell vennünk. Josephus művei mellett figyelni kell a rabbinikus irodalomra és a qumráni közösség irataira is. Ez utóbbinak közismerten Vermes a legnagyobb szaktekintélye, hiszen ő adta közre a Holt-tengeri tekercsek hiteles angol fordítását is. Számos helyen hivatkozik ezért olyan esszénus zsoltárokra, amelyek új megvilágításba helyezik az őskereszténységet is. Bravúrosan alkalmazza a rabbinikus forrásokat. Ezen a téren azonban néhány megjegyzést kell tennünk. Először: A talmudi irodalom kora az evangéliumokénál sokkal nehezebben meghatározhatók s igen valószínű, hogy számos esetben 3.-4. századi rabbinikus idézetekkel kíván cáfolni vagy megkérdőjelezni evangéliumi állításokat. (Arról pedig alighanem hallani sem akar, hogy ugyanezen kor ősegyházi hagyományát mértékadónak fogadjuk el, hiszen a 2. század elején (!) élt Ignatiust is szinte elborzadva 17 Klausner, i. m., 377. 18 Vermes, i. m., 76.