Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Kulturális figyelő

KULTURÁLIS FIGYELŐ Tükör Emlékkönyv Prőhle Károly tiszteletére Tanítványok. Tanítványai köszöntik a 85 éves Prőhle Károly professzort, aki - velünk együtt - maga is Tanítvány. Szerk.: Fabiny Tamás. Evangélikus Teológiai Akadémia, Bp., 1996. A gyűjteményes kötet címe és alcíme telitalálat a fedéltervvel együtt. Ezt Borsos Miklós rajza díszíti: négy férfi balatoni kerítóhálót tart kezében. Prőhle Károly Lukács Evangéliumának magyarázata előszavában írta 1965-ben (nemrégiben megjelent reprint kiadásban): „Igyekeztem minél egyszerűbben és szemléletesebben megmutatni annak eredeti értelmét, amit Jézus mondott és tett [...] Jézus a Mester és a világot megtartó Üdvözítő." Egyik tanártársa méltán írja a Lelkipásztorban most megjelent köszöntésében: „Azt hiszem, az e/só', amit mondanunk kell, az, ami minden előadásából kitűnik: őt Jézus ismerete és szeretete vezette és tartja meg most is ebben a hivatalban." Az ünnepi kötet előszavában Reuss András rektor vallja: „Közelében sok nemzedék találkozott azzal az élménnyel, hogy tanítványok vagyunk. Nem egyszerűen a teológiai tanár Prőhle Károlyé, hanem azé, akinek ő maga mindig tanítványa akart lenni és tanítványa volt, Jézusé." Ennek a recenziónak ezt a címet adtam: Tükör. A kötet ugyanis többszörös tükör. Tükröződik benne Prőhle Károly életművén kívül a hazai evangélikus teológia jelen helyzete, a teológiát művelők egy részének érdeklődési iránya, kútforrásai és szakírói teljesítőképessége, sőt negatívan az elmúlt évtizedek teológiai apálya. A tanulmányokat a kötet három fejezetbe sorolja: gyakorlati, bibliai és rendszeres teológia. Ahogyan Prőhle Károly is e három tanszéket váltotta előadói munkájában. „Meglepő az az önkritikus hang-olvassuk az egyik gyakorlati teológiai tanulmányban -, amelyet Romano Guardini fogalmazott meg: 'Lehet, hogy a liturgiái aktus, s vele együtt az, amit liturgiának nevezünk, annyira történelmi kötöttségű — antik vagy középkori vagy barokk -, hogy azt tisztesség okán teljesen fel kellene adnunk?"'(27.) A lehetséges megoldásokkal zárul ez a dolgozat. Ugyancsak a gyakorlati teológia köréből idézünk: „Statisztikailag kimutatott tény, hogy egy rádiós beszédre hat-hét percen túl csak nagyon kevesen képesek igazán odafigyelni [...] Ha tetszik, ha nem, az emberek többsége az újságok főcímein tájékozódik, villámhíreket hallgat, pár másodperces reklámoknak 'hisz"'(53.) Az újszerű felismerések sorából kiemelem Jézus szóképeinek iróniáját, paradox igazságait: például: szálka és gerenda, Mt 7, 3; Lk 6,41 (91.). Megint az újszövetségi teológia köréből: „Bultmann, mint vérbeli exegéta, nem tagadja, hogy Jézus igehirdetésének, esetleg a palesztinai hagyományból származó nyomai megtalálhatók Pál leveleiben, és igyekszik is lelkiismeretesen számba venni ezeket. De mindezt elhanyagolhatónak tekinti" (101-102). Egy másik bibliai tanulmány rámutat az idehaza kevésbé ismert újszövetséges teológus, Leonhard Goppelt időálló érdemeire (127.). A legtöbb tanulmány a kötetben a rendszeres teológiát gazdagítja. Ma már hazánk-