Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Tóth Ildikó: A csend. Beszélgetés Szigeti Jenővel

Csend Szigeti Jenővel beszélget Tóth Ildikó Mit jelent a csend? Acsendről egy képjut eszembe. Láttam valahol egyjapán festőmúlt századi tusrajzát. Egy gyönyörű szép, hegyekkel körül ölelt tavon egy csónak, a csónakban egy evező lapát, az evező lapát végén egy madár ül. Ez a csönd. Ebben benne van a nyugalom - ebben a szóban benne van az, hogy oda tudunk figyelni arra, hogy mi van belül. Az emberi lélekben mit jelent a csend? Az igazi zaj, az nem kívül van, nem egy gépteremben halljuk az igazi zajt. Az igazi zaj nagyon sokszor a szívünkben van, amikor eltűnik belőle a nyugalom, amikor szembekerülünk önmagunkkal, amikor szaladunk önmagunk elöl, amikor agyonhajszoljuk magunkat. Ez soha nem kívül levő dolog, mindig belülről jön. A szívnek az a beteges állapota, amikor menekül. Ez a zaj. Acsend, ennek az ellentéte, amikor „közös nevezőre" jutunk önmagunkkal, amikor megnyugszunk, amikor le tudjuk tenni a terheinket. Ezért tartozik össze a csend és a hit, a csend és az Istenbe vetett bizalom. A csendben hogyan találhatjuk meg Istent? Úgy gondolom, hogy Istennek a szava ma is olyan, mint a próféták idejében volt. Eszembe jut Illés története. Illés szembekerült önmagával, kicsit értelmetlennek érezte az életét. Menekült Acháb király elöl, és mégis kiment a pusztába meghalni. Ez már egy ellentmondásos magatartás; hiszen, ha menekülök, akkor az életemet védem, ha meg meg akarok halni, akkor meg minek menekülök? S ebben az állapotban, amikor nem volt közös nevezőn önmagával Illés, akkor találkozott hosszú-hosszú út után a Hóreben az Istennel. Ebben a helyzetben hallott óriási nagy hangokat, látott hegyeket tépő szeleket, látott földrengést, hatalmas nagy természeti jeleket, s ezekben - a Biblia így mondja - nem volt az Isten. Hanem amikor végképp csalódott, akkor egy halk, szelíd hangon szólította meg őt az Istven. Mi is így vagyunk. Ady Endre szavát idézem. Az Úr érkezése című versét: Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.