Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.
Baán Tibor: Közelítés. Mándy Ivánról
Mándy műveit olvasva, a hajdani Józsefváros szűk utcácskáit, málló vakolatú házait, üzleteit, a tükrös kávéházakat látjuk magunk előtt. Az író ebből az általa különösen ismert városrészből kiindulva fogja át és értelmezi világát, mint a városi létműködés birodalmát, melynek hétköznapi hősei: az árusok, grundokon labdázó srácok, dagadó izmú, de többnyire tragikus sorsú vagányok, kallódó értelmiségi figurák. Eletük kilátástalanságával, árvaságukkal és elidegenedettségükkel szembesülnek. Más kérdés, hogy e sokat próbált hősök, pontosabban: anti-hősök csetlés-botlása nem mindig és nem szükségképp jelent beletörődést, belesimulást az elfogadhatatlan helyzetekbe. Mándy hőseinek egyik csoportja ugyanis ismeri a küzdelmet. Elég itt A pálya szélén című regény egyszerre tragikomikus, s ugyanakkor heroikus hősére: Csempe-Pempére utalnom, aki Hübner helyett mégiscsak talál egy ifjú kapustehetséget a feltörekvő Titánia csapata számára. Ezzel szemben Mándy hőseinek másik csoportja küzdelem helyett sodródik, megadja magát, hogy tárgyként deformálódó emberi sorsával a létezés tragikomikus vagy egyenesen abszurd jellegét példázza. Mándy írói érdeklődése mégsem kizárólag a létharcban elbukó hősöknek mint a cselekvésképtelenség és a kényszercselekvés áldozatainak szól, hanem a sorsukban megmutatkozó, a sorsuk mögött ható, az egyes sorsokon túlmutató általános törvénynek. Vagyis Mándy - Heidegger szavaival szólva - „az egészről, mint olyanról nyert egységes fenomenológiai képet" kívánja felmutatni. Hősei ennek megfelelően mindig a teljes valósággal kerülnek kapcsolatba. Szó sincs egy-egy meghatározó tulajdonság kiemeléséről. A jellem és az alkat összetevői beleolvadnak a személyiség mindenkori közérzetébe, mely minden szituációban új és új elemekkel, érzésekkel bővül, alakul, változik. Mándy hőseit szüntelenül változó közérzetükkel, mint analizálhatatlan egésszel jellemzi. Az analízis e felfogás szerint azért kerülendő, mert a részek, részletek önkényes kiemelése a komplex egészként működő személyiség meghamisításávaljár együtt. Mándy ezért kerüli a magyarázatot. Megjeleníteni akar. Ábrázolni. S lehetőleg tényeket. Ennek megfelelően a közérzetet is a mikrocselekvések, mikroreakciók ténykockáiból állítja elő. Ezt a törekvést szolgálja az is, hogy Mándy úgy ír, mintha filmet rendezne. Irástechnikája következetesen filmillúziót kelt. Hőseinek megjelenése, mozgása, cselekvése, beszéde, mint viselkedés-lélektani tényanyag kerül elénk. Ugyanakkor ez a külsődlegesnek tetsző valóságábrázolás mégis képes a felszín mögé hatolni. Nyilván azért, mert az író a külső valóságot (pl. a tárgyi környezetet) a belső vonatkozási rendszereként használja. A dolgok, helyzetek jelképesítését segíti időnként a valóság átcsúsztatása a látomásba. Az eljárással az író Krúdy és Gelléri nyomdokán haladva - a líraian oldott próza lehetőségeit felhasználva a látszólag kiiktatott magyarázatot, kommentárt, hagyományos lélekábrázolást stb. a költői látomással pótolja. A külvilág reális képei és a hős belső életét, világátélését kifejező metaforák, látomások, fiktív képek egymáson átderengő (s így egymást magyarázó), vagy egymást váltó jelenetei már alkalmasak a teljes személyiség kifejezésére. AFagylaltosok című elbeszélésben ez így történik: „A Ludovika-kert felől jött Blum, a fagyialtos. Úgy tolta kis fehér kocsiját, mintha rugdosná. Merev, barna arca a zöldessárga szalmakalap alatt akár valami elromlott automata. Szinte várni lehetett, hogy majd hirtelen kiokádja a megrekedt tíz- és húszfilléreseket, stolverket, savanyúcukrot, csokoládét." Ez az első mondatokban külsődlegesnek tetsző ábrázolás épp a hasonlat által ad lélektani, egzisztenciális szempontokat a figura teljesebb megértéséhez. A hasonlattal kezdődő költői kép ugyanis valósággal előrevetíti, hogy Blum úr, éppen azért, mert „elromlott automata", veszélyessé is válhat. Másrészt az „elromlott automata" - ez a kép újabb jelentése aligha tehet arról, amit tesz. Gyilkossága: félelem vezérelte irracionális cselekedet.
