Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.
Boleratzky Lóránd: D. Ordass Lajos püspöksége és rehabilitálása
Az állami rehabilitáció után joggal lehetett volna várni, só't elvárni, hogy egyházi részről is követi hasonló intézkedés. Az öt évi halogatást különösen a külföldi evangélikusok nehezményezték, mert a halogatásban nemcsak az ügy szakszerűtlen kezelését vélték felfedezni, hanem a jogrendnek az egyházban való érvényesítésének halogatását is. Mások viszont az üggyel kapcsolatos felelősök nevének eltussolását, ismét mások a törvénytelenül püspökké választott Káldy Zoltán világszövetségi elnökké választásának a fedezését vélték belőle kiolvasni. Az igazi okokat ma már nehéz nyomon követni. A Zsinat által elfogadott - az 1939 és 1990 közötti törvénysértések orvoslásáról szóló — törvény 1994. májusában egyenesen felkínálta az egyházi rehabilitálás lehetőségét. (Ettől függetlenül Schulek Tibor rehabilitációjára már korábban sor került.) Kifogásolható a törvénnyel kapcsolatban, hogy hivatalból történő rehabilitálást nem tesz lehetővé, holott legalábbis erkölcsi kötelessége lenne annak a szervnek a rehabilitáció lefolytatása, amely a jogsérelmet okozta. D. Ordass Lajosné 1995 január 25-én terjesztett elő kérelmet férje rehabilitálására. A tárgyalásra és ítéletre október 3-án került sor. A keresetlevelet a Déli Egyházkerület Bíróságának elnöke: dr. Török Zoltán adta ki indítványozásra az egyházkerület ügyészének, dr. Boros Péternek. A kerületi ügyész igen alapos összefoglaló indítványában először a jelen eljárásról, az ügy előzményeiről, a történeti tényekről, a jogi minősítésről, következtetések levonásáról terjesztette elő véleményét. 10 Az ügyészi előterjesztés meggyőzően mutatja ki, hogy D. Ordass Lajos rehabilitációjának kérdését egyházi részről felvetették ugyan, erre azonban nem került sor, hanem a felelősség kérdését megkerülve a világi politikára hivatkoztak. Dezséri László 1956. október 30-i lemondása érvényesnek tekinthető jogi szempontból. Az 1957. évi 22. tvr. hatálya nem terjedt ki D. Ordass Lajosra, mert az 1956. évi rehabilitációja értelmében püspöki szolgálata folyamatosnak tekintendő, és ezért eltávolításának semmilyen jogilag védhető indoka nem volt. D. Ordass Lajos püspöki tiszte törvényes és érvényes volt, míg D. Dezséry László, majd Káldy Zoltán püspöki tisztsége, mindvégig érvénytelen volt. Az ügyészi indítvány javasolja, hogy a bíróság állapítsa meg az általa felsorolt kilenc személy felelősségét, mert „cselekedetük nem tekinthető csupán tévedésnek vagy hibának, hanem erkölcsi vétségnek, bűnnek, mert tudatosan tették." Ezt követően az érintett presbiteri határozatok semmisségének megállapítására tesz javaslatot. A Déli Egyházkerület képviselője nem ellenezte a kereset teljesítését, de kérte annak az ítéletben való rögzítését, hogy a kerület korábban bűnbánó nyilatkozatot fogadott el. A bíróság ítéletében Ordass Lajosné kereseti kérelmét jogosnak találta és megállapította, hogy a Déli Evangélikus Egyházkerület presbitériumának 1958. június 24-i és szeptember 1-i határozata törvénysértő, és ezért semmis. Megállapította, hogy D. Ordass Lajos az egyházkerületnek megválasztásától kezdve haláláig törvényes püspöke volt. Az ítélet idokolásánál az egyházkerület ügyésze és a felperes részéről előterjesztett tényállást fogadta el. Összefoglaló indítvány néhai D. Ordass Lajos püspök rehabilitációjának ügyében, kelt 1995. június 6.
