Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Kulturális figyelő

ralis örökségünk - feledése is szóba kerül. A Jóbról és a Genezisről szóló beszélgetésben pedig a manapság ugyancsak divatos „mélyökológia", „bioközpontúság" hamis természetisten azonosításáról s az ebből eredő újkeletű bálványimádás veszélyeiről esik szó. Frye álláspontja: „A visszakanyarodás útja tehát az lenne, hogy helyreállítjuk az eredeti szereteten alapuló kapcsolatot az ember és a fizikai környezet között." A Robert D. Denham professzorral, Frye bibliográfusával, életművének kiváló ismerőjével folytatott beszélgetés (Frye hite) lezárása és egy kicsit összefoglalása is a közreadott anyagnak: egy olyan ember hitéről, vallásosságáról szól, aki egész életét a Biblia és az irodalom tanulmányozásával és tanításával töltötte - az isteni és az emberi princípium titokzatos kapcsolatának igézetében. Dukkon Ágnes Boldogasszony ága Tanulmányok a népi vallásosság köréből (Szent István Társulat) A vallások a természetközeiben élő népek körében születnek; az egyház, mint intézmény a városoké - állítja O. Spengler A nyugat alkonya című művében, és ezzel a gondolattal mintha belevilágítana abba az ellentétbe (jó esetben „megtűrésbe"), amely a népi vallásosság és az egyházak viszonyát jellemzi. A jelen tanulmánykötet szerkesztője, Erdélyi Zsuzsanna alaposan megtapasztalhatta ezt az ambivalens viszonyt, amikor felbecsülhetetlen értékű gyűjtőmunkáját végezte; a legeslegutolsó pillanatban összeszedvén öreg parasztasszonyok ajkáról az archaikus népi imádságokat. Volt úgy, hogy a községháza pincéjébe záratta őt a helyi párttitkár, amiért imádkoztatja a falusiakat, de az is előfordult, hogy a plébános záratta ki a parókiáról, mert eretnek, pogány szövegeket mondat. Nemegyszer a Tudományos Akadémiának és Lékai bíborosnak együtt kellett közbelépniük a gyűjtés érdekében ... Ám, ami előkerült, kápráztató: ezredévnél idősebb ó-magyar szövegmotívumok keverednek a Szent Ferenc mozgalmához fűződő kegyességgel, a mély érzelmeken alapuló vallásossággal a legszebb népköltészetben. A népi vallásosság valamennyi formájában érzelmesebb az egyházinál, ez azonban nem lehet oka annak, hogy a római egyház ne kedvelje ezeket a gyönyörű imákat. Ebből a tanulmánykötetből derül ki az igazi ok: az imádságok záradéka volt a botránykő. Az imák végén levő záradék ugyanis beígéri: „aki ezt az imádságot elmondja..." annak bűnei bocsánatot nyernek, bűnhődése a purgatóriumban megrövidül, hozzátartozói is kegyelmet kapnak. E záradékok miatt tekintette a római katolikus egyház „önfeloldozást" hirdető, mágikus szövegeknek az imákat, és tiltotta használatukat. Nemcsak minálunk, hanem Európaszerte virágzott a késő középkortól kezdve a népköltészet ezen ága. Szerencsésebb országokban az írásbeliség is megőrizte, míg nálunk csak a mindjobban halkuló szó, vagy ahogy a kutatójuk jellemzi e műfajt: „verbális ikonográfia", mert egyszerre „szóhang-kép—szín-ritmus" sajátos keveréke. Erdélyi Zsuzsanna térben és időben kiterjedő kutatásokról számol be. Térben egész Európa népköltésére tekint, időben a régi magyar krónikák lapjain vizsgálja az ima-záradékokat. Megrendítő olvasmány levélváltása is, a Rómában élt magyar teológussal, Alszeghy Zoltánnal, akinek tudós szövegelemzéseire, tanácsaira mindig számíthatott. Megbecsülte és bölcs türelemmel értékelte a népi vallásosságot, és aki meghalt, mielőtt ez a kötet - amelyben helyet kapott az ő tanulmánya is - elkészülhetett volna. ,Az ünnep a szeretet örvendezése" - ez a címe és alapgondolata Babos István esszéjének. Az ünnep kérdésköre különösen időszerű ma, amikor a hivatalos materializmus évtizedeinek hatására az ünnepek sokaknál üressé váltak; pihenés vagy eszem-iszom alkalmaivá süllyedtek; a magány, a hiányérzés felkeltőivé (nem véletlen, hogy ünnepkor történik a leg-