Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Kulturális figyelő

dásának, szektás jelenségnek tekintették, a hitoktatás riválisának. Vegyenek részt a gyermekek a templomi istentiszteleten - hangoztatták. Kisiskolás koromban kerültem kapcsolatba testvéremmel együtt a vasárnapi iskolával. Édesapánk megpróbált felvinni bennünket a budavári templomba. Messze volt. Fél órát kellett gyalogolni az Alkotás utca végéről. Ezenkívül annyira unatkoztunk és olyan lehetetlenül viselkedtünk az istentiszteleten, hogy édesapánk hitoktatónkhoz, Hüttl Árminhoz fordult tanácsért. 0 a Krisztina téri iskolába irányított bennünket. Itt egy kedves néni (sajnos nevére már nem emlékszem, de Gyóni Gézához rokoni szálak fűzték) tartott az egyik vasárnap üres iskolai tanteremben rendszeresen vasárnpi iskolát. Szívesen jártunk ide. Kórusban mondtuk, könnyen tanultuk meg az „aranymondást". Ezt kellett kikeresnünk a Bibliából és beírni egy füzetbe. A vasárnapi iskola hatására kezdtem el olvasni - saját elhatározásból - az Újszövetséget. Ajándékba kaptam. Tíz éves koromban kórházba kerültem. Oda is magammal vittem. Lejártunk gyakran a kórház katolikus kápolnájába. Amíg a mise folyt, fent a karzaton, az orgona mellett egy padon olvasgattam az evangéliumokat. Ekkor, a hosszúra nyúlt kórházi ápolás és az otthon utáni vágyakozás idején vált imádságommá Jézus nagycsütörtöki kérése: „Ha lehetséges ... De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te." Később, felnőtt koromban szülőként, majd nagyszülőként ízleltem, milyen gyönyörűséges átgondoltan, gyermekekhez alkalmazkodva bibliai történetet elbeszélni. Indítást adott ehhez Járosi Andor is. Amikor megtudta, hogy bázeli tanulmányutam alkalmával a Hebel-Strasseban lakom, megküldte Kolozsvárról a nálunk kevéssé ismert német író Johan, Peter Hebel - családi és gyülekezeti használatra szánt bibliai történeteket hűségesen és irodalmi szinten elbeszélő könyvét. Elgondolkodtatott, amikor a bázeli Münster neves lelkészét - Eduard Thurneysent - hallottam, miként „meséli" el a gyermekeknek a bibliai történeteket. Miért tartom jelentősnek Jung könyve új kiadását? Mindenekelőtt azért, mert a bibliai történetekre, azok szóbeli továbbadására hívja fel figyelmünket. Hittankönyv, képeskönyv, videokazetta nem szoríthatja háttérbe a belső céllal, átgondoltan, saját szavunkkal elmondott bibliai történetet, amely nemcsak a hallgatót, hanem az elbeszélőt is Isten színe elé állítja - amint ezt Jung is hangsúlyozza. A krétát vagy ceruzát természetesen nem kell eldobnunk. A szemléltető eszközökkel azonban mértékletesen kell élnünk. Walt Disney commerciális profizmusát nem tudjuk utolérni. Nem baj! Más hatalom szolgálatában állunk. 1939-1942 között jó szolgálatot nyújtott a flanellográf Sátory Tilda (Bánffy Györgyné) gyermek-evangelizációs szolgálatához, de nem az eszköz, hanem a cél által hordozott, karizmatikus elbeszélő készsége tette eredményessé szolgálatát. A sok látvány lenyűgözi, összekuszálja, nyugtalanná teszi a gyermekeket. Felkarolásra van szükségük. Jézus is karjába vette, ölébe ültette, s úgy tanította őket. A tátott szájjal, nyitott szívvel hallott bibliai történet gyógyító erővel hat rájuk. Jelentősnek tartom, hogy az Ordass Lajos Baráti Kör vállalta a könyv bővített kiadását. Jelentősnek azért is, mert arra késztet, hogy megbecsüljük a múlt értékeit. Ne csak sopánkodva és szörnyülködve emlékezzünk egyházunk negyvenéves pusztai vándorlására, hanem több hálával is. Isten nem némult meg, nem süketült meg, szemét se hunyta be azokban az időkben (Hafenscher). Ránk tekintett és nem engedte, hogy átadjuk magunkat a hiábavalóság bénító érzésének. Kiknek ajánlom tehát a könyvet? Mindenkinek, aki Krisztus szeretetétől szorongatva a gyermekek felé fordul és kész arra, hogy okosan, hozzáértéssel szeresse a gyermekeket. Kész a tanulásra is. - Ajánlom mindenkinek, aki a gyermekeket szereti, de csalódásai miatt elkedvetlenedett, megfáradt. Ajánlom, mert a könyv tanulmányozása közben meghallja Jézus hívó szavát, amely egyaránt szól a „rossz" gyermekekhez és a kedvüket vesztett, megfáradt nevelőkhöz, felnőttekhez: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan..." (Mt. 1. 1, 28). „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el" (Jn. 6, 37). Benczúr László